ügyvéd, szül. 1829. márcz. 17. Fernezelyen (Szatmárm.), hol atyja tanító és jegyző volt; iskoláit a legnagyobb nélkülözések közt Nagybányán és Szatmáron végezte; 1848-ban a VII. gymasialis osztályból beállot nemzetőrnek, azután rendes honvéddé lett és részt vett az egész erdélyi hadjáratban, melyből mint tiszt került ki. Bujdosások után haza került és jegyző lett Fernezelyen, később praeparandiát végzett és néptanító lett Sz.-Váralján és Sz.-Csehben, mi alatt mint magántanuló gymnasiumi taulmányait befejezte; 1851-52-ben a kataszteri felvételnél segédkezett Fernezelyen és később Bánfi-Hunyadon; 1854. szept. ismét jegyző lett Fernezelyen, hol 1855. ápr. 24-ig működött; azután irnok a nagybányai szolgabirói hivatalnál, hol leginkább a fogalmazói szaknál alkalmazták. 1860-ban rendelkezés alá jutott. Ez időben tette le a bírói vizsgát. 1861-ben a nagybányai bányabiróságban szolgált, míg 1861. decz. 30. megyei esküdté lett és mint ilyen működött Sz.-Váralján és Udvariban 1865. júl. 8.-ig. 1864. aug. 22. tette le az ügyvédi vizsgát. 1865-ben kineveztetett tiszti alügyészszé Kővárvidéken, de ezen állomását odahagyta és ügyvédi irodát nyitott Somkuton (Szatmárm.), majd átköltözött Berkeszre, hol 1866-67-ben kincstári ügyész is volt; midőn az utóbbi évben a k. ügyészségek új szervezetet nyertek, ő állomást nem akart vállalni és 1872-ben átköltözött Nagybányára, hol irodát nyitott. Tagja volt a magyar földrajzi és földtani társulatoknak és alapító tagja az országos gazdaasszonyok és a nagybányai önkéntes tüzoltó-egyesületnek, jogügytanácsosa s képviselője Teleki Sándor grófnak és a helybeli minorita-rendi társházának. Meghalt 1880. április 18. Nagybányán.
Megalapította a Nagybánya és Vidéke cz. vegyes tartalmú hetilapot 1875. szept. 28. és szerkesztette 1877. jan. 23-ig. A lapnak állandó munkatársa volt halálaig társadalmi és közgazdasági czikkeivel.
Nagybánya és Vidéke 1880. 17. sz.
Egyetértés 1880. 112. sz.
Riszdorfer János, A Nagybánya és Vidéke története. Nagybánya, 1896. és gyászjelentés.