bölcseleti doktor, szent Benedekrendi akadémiai tanár, szül. 1788. aug. 29. Devecseren (Veszprémm.); a gymnasium nyelvészeti osztályait Pápán és Rév-Komáromban, a humaniórákat Sopronban végezte. 1804. okt. 31. lépett a szent Benedekrendbe s Pannonhalmán kiállván a próbaévet, a bölcseleti ugyanott és Győrött, a theologiát szintén Győrött és Pannonhalmán hallgatta. 1809-ben a francziák elől szerzetes társaival együtt Tihanyba vonult és csak a béke megkötése után folytathatta tanulmányait. 1811. aug. 22., mint még nem 23 éves, pápai engedélylyel misés pappá szenteltetett fel. Tanári pályáját 1811-ben kezdette meg Nagyszombatban (a költészeti osztály tanításával); 1813-14-ben Pannonhalmán a növendékpapok pro-magistere volt. 1814-16. a pozsonyi gymnasium tanára; 1810-18. nevelő özv. Somogyi grófnő házánál Bécsben, mely idő alatt beutazta Stájer-, Morva és Csehországot; Bécsben szorgalmasan látogatta az egyetemi előadásokat. 1818. bölcseleti doktornak avatták fel Pesten. 1818-ban a pannonhegyi apátság könyvtárának rendezésével bizatott meg. 1820-ban Pannonhalmán, 1821-ben pedig a győri akadémián neveztetett ki a magyar és a világtörténelem tanárává, mely hivatalát 31 évig viselte. Egy ideig a győri akadémia pro-seniora volt, később felségileg kinevezett seniori és censori hivatalt viselt. 1847-ben mint a bölcseleti tanárok legidősbike ezen osztálynál aligazgató volt. Időközben több utazást tett hazánkban és a külföldön, meglátogatta Német- és Olaszország főbb városait, apátságait és intézeteit. Rómában audientiát nyert XVI. Gergely pápánál, kitől ezüst mellpénzt és szent Benedeknek bronzból készült képét nyerte ajándékul. 1850-ben az újonnan szervezett győri nyolczosztályú nagygymnasium igazgatásával bizatott meg, azonban 1851-ben egészsége meggyengülvén, bucsút vett a tanári pályától és mint lelki atya működött Győrött. Érdemei elismeréséül ő felségétől arany koronás érdem-keresztet kapott. Alkalmi versein kívül ünnepélyek alkalmával felírásokat is készített, így ő felsége körútja alkalmával, melyekért Győr városa tanácsa emlékkoszorúval tisztelte meg. 1855. szept. 3. Balatonfüreden a cholera áldozata lett.
Munkái:
1. Fuxhoffer Demjén jubiláris ünnepe alkalmára írt költemény. Veszprém, 1809.
2. Elegia ill. ac rev. dno Thomae Kovács o. s. B. archiabbati occasione solemnis eius installationis. Jaurini, 1830.
3. Carmen propempticum honoribus rev. ac ampl. domini Pauli Horváth, abbatis s. Aniani de Tihany, dum abdicato regentis munere in Tihanyiensem abbatiam rediret. U. ott, 1830.
4. Hálaadó vers, melyet mélt. és főt. Juranits Antal úrnak, Győrmegye püspökének, midőn mélt. és főt. Kovács Tamást szt. mártoni fő apátúrnak szentelné, mély tisztelettel ajánlj sz. Benedek rendje. U. ott, 1830.
5. Egyetemes történelem, melyet érettebb ifjak és olvasók számára írt. Első kötet. Őskor. U. ott, 1853-54. Két rész, nyolcz füzetben. (Miután a győri akadémián 1844-ig latinul adta elő a történelmet, ezen munkáját is latinul írta, azután magyarra fordította s hajdani tanítványainak ajánlotta. Új M. Muzeum 1854., Divatcsarnok 22. szám, Religio 1855. I. Kéziratban levő történelmének folytatólagos kiadását De la Casse Benjamin rend- és tanártársa vállalta magára.)
Levele apátjához, Győr, 1853. decz. 19. (Figyelő XIX. 395. l.)
Religio 1855. II. 38. sz. (Danielik József.)
Ferenczi és Danielik, Magyar Írók I. 362. l.
Egyetems M. Encyclopaedia XII. 1. l.
Divatcsarnok 1856. 10. sz. (Császár.)
Scriptores Ordinis S. Benedicti 281. l.
Petrik Bibliogr.