képzőintézeti tanár, szül. 1850-ben Ipolyságon (Hontm.); tanult Selmeczbányán és Beszterczebányán; 1868-1872-ig a kegyestanítórend tagja volt; mint ilyen 1871-72. Privigyén és Trencsénben tanított. 1872-1874-ben a budapesti egyetem hallgatója volt; 1874-76. a zilahi polgáriskolánál tanár; ez állásáról önként lemondott, mire Bécsben és Berlinben tanult. 1877 óta a budai elemi és polgári tanítóképzőben a földrajzi és történelmi, majd csupán a történelmi tárgyak tanára.
Czikkei a Néptanítók Lapjában (1878. A földrajzi szemléltetés eszközei és kellékei, 1879. A szerkesztő módszer a földrajzi oktatásban); az Ethnologische Mittheilungenben (1896. Der Tod in Glauben und Brauch der Slovaken); az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben cz. vállalat számára leírta Turócz, Trencsén és Nyitra vármegyéket.
Munkái:
1. Természettani földrajz tanodai és magán használatra, 18 fametszettel. Bpest, 1878.
2. Európa összehasonlító földrajza különös tekintettel Magyarországra. U. ott, 1878., 1880. Két rész; III. rész Ázsia, Afrika, Amerika, Ausztrália. U. ott, 1879.
3. Mennyiségtani földrajz módszertani alapon. U. ott, 1879.
4. A Vág és vidéke topographia leírása, egyszersmind kalauz a Vág völgyében utazók, fürdővendégek stb. számára. A szöveg közé nyomott 54 eredeti rajzzal. U. ott, 1881. (Ism. a Néptanítók Lapja 1882. 718. 1.)
5. Adalékok a mohácsi vész előtti magyar lengyel érintkezés történetéhez. U. ott, 1888. (Különnyomat a Századokból.)
Szerkesztette és kiadta a Magyar Gea cz. földrajzi és statisztikai havi folyóiratot 1880-ban Budapesten.
Még piarista korában két jutalmazott munkát írt: Verba movent, exempla trahunt és A vallás hatása a népek művelődésére. Egyetemi hallgató korában egy érmészeti s egy paedagogiai dolgozatával elnyerte a Pasquich-féle jutalmakat.
Néptanítók Lapja 1879. 426. lap.
Horváth Ignácz Könyvészete 1888. 45. l.
Kiszlingstein Könyvészete.
Pallas Nagy Lexikona XI. 677. l. (Hermann Antal).