Lónyay Jánosné (nagylónyai és vásárosnaményi Lónyay Florentina),
L. Gábor beregmegyei főispán és báró Prónay Piroska leánya, előbbinek neje, szül. 1802. ápr. 25. Deregnyőn (Zemplénm.); 1811-ben hugával L. Piroskával Bécsbe küldték szülei a Steinacker-családhoz nevelésbe. Azon társaság, melyhez Steinackerné tartozott, jobbára művészek, festők, írók és tudósokból állott; ezen társaság lelkületére felemelőleg, nemesbítőleg hatott. Tizenhat éves korában került haza Deregnyőre. Nagy műveltségű nő volt, ki családja körében Deregnyőn, majd Tuzséron és a nagylónyai ősi kastélyban élt, gyermekeit nevelve töltötte éveit. Horváth Mihály püspök, a történetíró és miniszter, a világosi fegyverletétel után a L. családhoz menekült és ezen jószívű nő készítette elő menekülését. Meghalt 1885. okt. 25. Budapesten 84. évében.
Munkája: Töredékek emlékirataiból. Bpest, 1891. Négy kötet. (Németből fordította és kiadta leánya L. Etelka, anyja életrajzával. I. Visszaemlékezések, II. Éjjeli elmélkedések, III. Gondolatok, IV. Bibliai gondolatok. Vallásos elmélkedések. Ism. Prot. Egyh. és Isk. Lap 27. sz., Máramarosi Lapok 43. sz.)
M. Könyvészet 1891.
Doby Antal, Lónyay-család. Bpest, 1895. és gyászjelentés.