Lónyay Albert (nagy-lónyai és vásárosnaményi),
ugocsai főispán, L. János valóságos belső titkos tanácsos és Lónyay Florentina fia, L. Menyhért gróf miniszerelnök testvéröcscse, szül. 1823-ban. A történelmi tudománynak alapos ismerője volt. 1860-ban az októberi diploma után Ugocsavármegye főispánjává nevezetett ki, decz. 19. ünnepélyesen beiktattatott és ez alkalommal hazafias beköszöntő beszédet mondott (megjelent akkor Máramaros-Szigeten). A provisorium bekövetkeztével leköszönt főispáni állásáról, de azt 1865. okt. 15. ismét elfoglalta.
Munkája: Emlék a Lónyay-család multjából s különösen a XVII. század első felében élt Lónay Zsigmond leszármazásáról és életéről. Bpest, 1890. arczk. és hat leszármazási táblázattal.
Nagy Iván, Magyarország családai VII. 162. l.
Doby Antal, Lónyay család. Budapest, 1895.