r. kath. plébános, szül. 1833. szept. 3. Gyöngyösön (Hevesm.), ugyanott végezte középiskoláit, a theologiát Egerben hallgatta; 1856. szept. 26. pappá szenteltetett; káplán volt Erdő-Kövesden; 1857-ben Miskolczra helyezték át; innét 1859-ben Egerbe középiskolai tanárrá s a Foglár-féle nevelőintézet aligazgatójává tették. 1860-ban az érseki lyceumban a latin nyelv és bölcselet tanárává nevezték ki. 1868-tól jogtanár és akadémiai hitszónok volt. 1874-ben elhagyta Egert és Bessenyszögre távozott mint kinevezett lelkész; itt néhány év mulva súlyos tüdőbaja támadt és szülőföldére Gyöngyösre helyezték át plébánosnak, hol 1882. febr. 1. meghalt.
Az Egri Népujságba írt czikkeket.
Munkái:
1. A japáni vértanúk története. Eger, 1863. (Sebők Lászlóval együtt)
2. Zöldág, melyet a levegőben épített egri közös iskola tetejére ajándékozott. U. ott, 1869.
3. Hetvenkét kérdés a polgári házasságról. U. ott, 1868.
4. Felvilágosító röpirat azon falragaszok ellen, melynek czíme «Nyilt szó Eger városa népéhez» s melynek aláírása ez volt: több egri lakos. U. ott, 1869.
Borsodmegyei Lapok 1889. 73. sz. és gyászjelentés.