egyetemi tanár, ungvári nemes származású; bölcseleti tanulmányait Nagyváradon végezte; 1787-ben a lembergi egyetem ruthén tanintézetében a bölcselet tanárának nevezték ki; 1794-től az alkalmazott mathematikát adta elő ruthénül. 1801-ben a krakói egyetemre ment szintén bölcseleti tanárnak. 1803-ban meghívták a szentpétervári paedagogiai intézethez bölcselet-tanárnak; 1810-1812-ig a tanulók felügyelője, 1812. iskolatanácsos, 1816. államtanácsos, 1819. a kereskedelmi iskola igazgatója, 1819-1825-ig a jogi facultás dékánja, 1825. valóságos államtanácsos lett; több érdemrend tulajdonosa volt. Meghalt 1829. jún. 11. Szentpétervárott.
Munkái:
1. Nravstvennaja filosofia. Lemberg, 1796. (Erkölcsi bölcselet. Baumerter után ford.)
2. Logiceskija nastavlenija. Szentpétervár, 1807. (Logika tanítása).
3. Ugolovnoje pravo. U. ott, 1810 és 1827. (Büntetőjog).
4. Teorija obscych prav. U. ott, 1828. (Az általános törvény rendszere.)
Annalen der Literatur. Wien, 1804. Intelligenzblatt 1. sz.
Neue Annalen 1807. Intelligenzblatt 268. h.
Tudom. Gyűjtemény 1835. X. 102. l.
Wurzbach, Biogr. Lexikon XV. 367. l.