esztergomi érsek, többek állítása szerint orosz herczegi házból származott (a veszprémmegyei Menchelli és Monoszlói nemesek családaiban bírta őseit). Zalamegyéből származva, a veszprémmegyei papság kötelékébe lépett; 1257-60-ban már éneklő kanonok volt Veszprémben, 1265. István ifjabb királynak alkanczellárja, 1266 elején már megávlt hivatalától. Béla király törvényes pártjához szegődvén, ez 1268-ban váradi püspökké nevezte ki s birtokokkal ajándékozta meg. 1279. jún. 13. III. Miklós pápa az esztergomi érseki székre nevezte ki. Mint a királyi trónnak és az Árpádok házának törhetetlen híve, III. Endrét nemcsak az ellenpárttal az országban, de még a római székkel szemben is megvédelmeze s 1290. júl. 23. Székesfejérvárt megkoronázta. Az osztrák háború alatt és a békekötés után, «nem sajnálta javainak vesztét, nem családja egyes tagjainak megöletését» (III. Endre király szavai); a király Rozsnyóbányát ajándékozta neki, a szenvedett károk némi kárpótlásául. 1292. máj. 6. tartományi zsinatot (erről az oklevél Fejér, Cod. dip. VI. 1. 224) és 1294-ben Esztergomban újra zsinatot tartott. Miután a felhévvizi keresztesek házában és azok fürdőiben hiában keresett gyógyulást, 1298. jan. meghalt.
Kéziratai a bécsi udvari könyvtárban: Epistola ad papam Bonifacium VIII. qua supplicat, ut praepositus Gregorius ecclesiae Albae regalis ab itinere romano dispensetur... Datum Strigonii in festo beatorum Petri et Paulo apostolorum; L. ordinat praedicationem verbi crucis contra Tartaros, Saracenos, Cumanos et Neugarios.
Balics Lajos, A római katholikus egyház története Magyarországban. Bpest, 1888. I. 464. l.
M. Könyv-Szemle 1884. 174. l.