tiszteletbeli bölcseleti doktor, egyetemi tanár, a magyar tudom. akadémia levelező tagja, L. Lajos harminczados és orosházi Kún Mária fia, szül. 1849. nov. 3. Pozsonyban; a szabadságharcz után szüleivel Pécsre, 1854-ben Paulisra (Aradm.) ment lakni; a gymnasiumot 1861-69-ig az aradi monirotáknál járta; 1869-től a zürichi műegyetem növendéke volt és ott 1874-ben mérnöki oklevelet nyert; az ottani egyetem bölcseleti szakosztályán főkép természettudományi tanulmányokkal foglalkozott. Szünidejét rendesen az Alpesek, Délnémetország, Tyrol sat. beutazására fordította. Escher von der Linth vezetése alatt kezdte geologiai tanulmányait és 1872 óta baráti viszonyban van a zürichi geologusokkal. 1874. dcz. 2. a magyar n. múzeumnál az ásványtani osztályban őrsegéddé, 1883. márcz. 7. segédőrré nevezték ki. 1877. decz. 4-től 1880. máj. 1-ig a Széchenyi Béla gróf keletázsiai expeditiójában vett részt mint geologus és topographus. Visszatérve, egyideig még a m. n. múzeumnál maradt és 1883. márcziustól a geologiai intézetnél működött. 1886. jan. elején a József-műegyetem a geologia rendkívüli tanára lett. Ettől fogva azonban mint megbizott geologus 1888-ig részt vett az országos geologiai fölvételekben. Hunfalvy János halála után, 1889-ben a budapesti egyetemen a földrajz rendes tanárának hívták meg; az általa szervezett földrajzi seminarium vezetésével is foglalkozik. A m. tudom. akadémia 1888. máj. 4. választotta levelező tagjává. Vámbéry lemondása után a földrajzi társaság 1891-ben őt választotta meg elnökké, de három év múlva nagy elfoglaltsága miatt ezen tisztségéről 1893. ő is lemondott. 1891 óta mint a földrajzi társaság Balaton-bizottságának elnöke kiváló tevékenységet fejt ki a Balaton kikutatásában; erről terjedelmes jelentést szintén ő készít sajtó alá. 1898 óta a magyarhoni földtani társulat főtitkára. A lipcsei Verein für Erdkunde, a berlini Verein für Erdkunde levelező tagja; a bécsi geographische Gesellschaft és a berni Gesellschaft für Erdkunde tiszteleti tagja. A berlini Gesellschaft für Erdkunde 1894-ben a Karl Ritter ezüstéremmel tüntette ki.
Czikkei a következő szaklapokban és folyóiratokban: Földtani Közlöny (1875. Geologiai és palaeontologiai tanulmányok Aradmegyéből, 1876. Jelentés a Hegyes-Drocsa hegységben tett földtani kirándulásokról, A Hegyes-Drocsa ásványlelhelyei, 1877. A Biharhegység egy sajátságos völgyalakulata, 1878. Levél Jáva szigetének geologiai viszonyairól, 1881. Utazási jegyzetek Jáváról, németül is, a promontori Duna-meder kotrásának geologiai eredménye, 1882. Geologiai jegyzetek Krassómegye északi részéből, németül is, 1884. A Krakatau vulkánnak 1883. kitörése, németül is, Jelentés az1883 nyarán a Maros és Fehér-Kőrös közti hegyvidéken és az Aradhegyalján eszközölt földtani felvételekről, 1885. Az 1884. év nyarán a Maros és a Fehér-Kőrös közötti hegyvidéken eszközölt földtani felvételekről); Természettudományi Közlöny (1876. Fogakkal fegyverzett madarak, Új ásványképződési alakok, Jégtömegek egy hegy belsejében, A baráthegyi barlang megvizsgálásáról, 1877. A baráthegyi barlang és a benne talált őskori tárgyak leírása, A Biharhegység völgyképződése, Praehistoriai lelet Jászkisér közelében, 1880. Gróf Széchenyi Béla expedicziója Khinában: Kukunor, 1881. A földrengésről, 1882. A földrengésekről és megfigyelések módjáról, 1884. Vázlatok a khinaiak ethnographiájából, 1886. A szadai földcsuszamlásról, 1889. A Vjetrenicza barlang két tüneményéről, 1893. A japáni 1891. októberhavi földrengés jelenségei, 1896. Atlantis és Lemuria földségek kérdése sat.); Természetrajzi Füzetek (1877. A Fehér-Kőrösvölgy neogen echinoidái, németül is, Az itacolumit Ázsiában, Jegyzetek a pontusi emelet osztályozásához Magyarországban, németül is); Földtani Értesítő (1880. Földrajz és geologia); Földrajzi Közlemények (1880. Gr. Széchenyi Béla utazásából: Kukunor, Keleti Tibet, 1884. Vázlatok a khinaiak ethnographiájából, franczia kivonatban is, 1891. A berni V. nemezközi földrajzi congressus, 1891-1893. Elnöki jelentés, 1892. A Balaton-bizottság jelentése 1892. működéséről, 1893. Az 1892. év földrajzi történelme; 1894. A Balaton-bizottság jelentése 1892-1893. évi működéséről, Elnöki jelentés a Balaton-bizottság 1892. és 1893. évi munkálkodásáról, A Balaton geologiai történetéről és jelenleg geologiai jelenségéről, németül is; 1896. A balatoni tudományos kutatásokról, 1897. Első magyar mérnök Gubányi Árpád Khinában, 1898. Cholnoky Jenő ázsiai utazásáról); a Pesti Napló (1880. 284. sz. A chinai utazásról); a Budapesti Szemle (1881. Egy kirándulás Jávára); M. Mérnök- és Építészegylet Közlönye (1881. A folyóknak mint geologiai tényezőknek munkája); Mittheilungen des Vereins für Erdkunde, Leipzig (1884. Die chinesische Provinz Kan-su); M. kir. földtani intézet évi Jelentései (1886. Jelentés az 1885. év nyarán a Marosvölgyben és Temes-megye északi részében eszközölt földtani felvételekről, 1887. Jelentés az 1886. év nyarán Arad-, Csanád-, és Temesmegyében eszközölt földtani felvételekről, 1888. Jelentés 1887. nyarán Aradon eszközölt földtani felvételekről, 1889. A Maros és a Fehér-Kőrös közti krétaterület Arad-megyében, mindezek németül is), Deutsche Rundschau für Geographie und Statistik (1885. Die historischen Denkmale von Hsi-ngang-fu in der chinesischen Provinz Sheu-hsi); Globus (1887. Die Umgebung von Hsi-ningfu in der chinesischen Provinz Kan-su, 1887. Das chinesisch-tibetanische Grenzgebiet der Provinz Szltshwan); Turisták Lapja (1889. A kopasz-Detunáta); Compte-rendu da V-e Congrés internat. des sciences géographiques (1891. Die Reise des Grafen Széchenyi in China); Verhandl. d. IX. Geographentages in Stuttgart (1893. Reiseergebnisse des Grafen B. Széchenyi Expedition in Ost-Asien); Verhandlungen d. X. Geographentages... Wien (1895. Mittheilungen über den Stand der Plattenseeforschung).
Munkái:
1. Die Liszkovaer Höhle im Baráthegy (Liptauer Comitat). Eine vorgeschichtliche Höhlenwohnung und deren Überreste. Nach den Original-Aufsätzen des Természettud. Közlöny. Budapest, 1878. 19 fametszettel.
2. Gróf Széchenyi Béla expeditiójáról Khinában és a kelet-tibeti határon. U. ott, 1880. (Népszerű természettudományi előadások gyűjteménye 23.)
3. A khinai birodalom természeti viszonyainak és országainak leírása. Gróf Széchenyi Béla kelet-ázsiai utazása alatt (1877-1880) szerzett tapasztalatai alapján és a meglevő irodalom földhasználásával. 200 rajzzal és egy térképmelléklettel. ugyanott, 1886. (Természettudományi társulat Könyvkiadó-Vállalata XXVI. Ism. Aradi Közlöny 276. sz. Márki Sándor, Prot. Egyh. és Isk. Lap).
4. A geologiai megfigyelések leírása és eredménye gr. Széchenyi Béla kelet-ázsiai útjából. U. ott, 1890. (Gr. Széchenyi B. kelet-ázsiai utazásának, 1877-1880., tudományos eredménye I. kötet egy geologiai térképpel. Megjelent németül is Schafarzik F. fordításában; A fosszilis emlős és puhatestű állatmaradványok leirása és a palaeontologiai-stratigraphiai eredmények. U. azon mű III. kötetében és külön kiadás 1897. Tizenegy kőnyom. táblával. Németül is 1898. U. ott.)
5. A lukareczi bazalt Temesvármegye rékási járásában. Szakértői vélemény U. ott, 1891. (Németül is. U. ott, 1891.)
6. A khinaiak műveltségéről. Eperjes, 1895. (Különny. az eperjesi Széchenyi-kör 1893-94. Évkönyvéből).
7. Gróf Széchenyi Béla kelet-ázsiai utazásának földrajzi és földtani eredményei. Bpest, 1898. (Székfoglaló Különny. az Akadémiai Értesítőből).
L. írta Arad monographiájának földtani és földrajzi részét. (Arad, 1892.)
Kéziratban: Állati kövületek leírása és A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei. I. kötet 1. része: A Balaton környékének földrajzi leírása, orographiája és geologiája.
Tipray M. Könyvészete 1878.
Természettudományi Közlöny 1878. 14. l.
Vasárnapi Ujság 1880. 23. sz. arczk. 1892. 8. sz. arczk., 1896. 43. sz. arczk.
M. Könyvészet 1886., 1895.
Pallas Nagy Lexikona XI. 609. l. (György Aladár). XVIII. 163. l.
Deutsche Rundschau für Geographie und Statistik 1895. arczk.
Illustrirte Zeitung. Leipzig u. Berlin, 1899. 2935. és 2936. sz. arczk. és Pethö Gyula szives közlése.