ev. ref. lelkész, született 1814-ben Litkén (Szabolcsm.); theologiai tanulmányait Sárospatakon végezte, mire egy ideig a Zoltán családnál nevelősködött Szabolcsban. 1842-ben a buji (Szabolcsm.) gyülekezet hívta meg lelkészének. Hivataloskodása kezdetén útnak indult és bejárta Európa nagyobb városait. Mikor hazatért, akkor járta a Hegel philosophiai rendszere feletti vita, melyben Tarczy és Szeremlei vitték a szerepet. E harczba Litkei is belebocsátkozott Buji levelek cz. értekezéseivel, Tompához intézve, mint barátjához, kivel mind végig összeköttetésben állott. A szabadságharczban mint nemzetőrök papja vett részt. Majd a patens körüli küzdelemben is közre működött. A felső-szabolcsi egyházkerület képviselője volt. Meghalt 1878. jún. 21. Bujon.
Értekezései és felolvasásai a Prot. Egyh. és Iskolai Lapban (1847-48. Buji levelek.)
Munkái:
1. Mivel érdemelte meg gr. Széchenyi István a legnagyobb magyar czímet. Sárospatak, 1860.
2. Az emberiség szellemének legnagyobb fejlettségi foka s közelebbi legfőbb teendője. U. ott, 1871.
3. A hivők magatartásának s a nem hivők megnyerésének egyetlen módja. A magyarországi prot. egylet gyűlésén tartott felolvasás. U. ott, 1872.
Prot. Egyh. és Iskolai Lap 1878. 28. sz. (Görömbei Péter), 34., 35. sz. (Tompának L.-hez írt levelei 1846-66.)
Lukács Ödön, L. emlékezete. Debreczen, 1879.
Uj M. Athenás 259. l. és gyászjelentés.