Literáti Jánosné (Kovács Terézia)
írónő, K. Ferencz veszprémmegyei tiszti mérnök és Eőry Julianna leánya, Kovács Pál orvos és író testvérnénje; született 1786-ban Dégen (Veszprémmegye); férje volt L. János, Zichy Miklós gróf dirigens tiszttartója Palotán (Veszprémm.); férje halála után Pápán lakott rokonai körében; írt és olvasott és szép könyvtára volt. Élete végső részét még életben maradt testvérénél (dr. Kovács Pálnál) töltötte Győrött. Az öregasszonyt az élet megfosztá minden élvezettől, se nem olvashatott, se nem társaloghatott, mert teljesen vak és süket lett. Elveszté emlékező tehetségét is; szerető testvére azonban néha rá tudta vezetni a multakra s ha egy-egy régesrégi költeményét említé, azt el tudta mondani. A közéletből utóljára már csak a politika nagy eseményei (török háború, bosnyák megszállás) érdekelték, melyeket hű testvére erős hangon adott tudtára. De csak rövid időre érdekelték ezek is. Ily rommá lett az egykori magyar írónő és derék honleány. Meghalt 1879. jan. 2. Győrött 93. évében.
Az Auróra-kör idejében jelentek meg tőle czikkek és költemények L. vagy Kovács Terézia aláírással. Kovács Pál hátrahagyott kéziratai között egy drámája és Szegény Jakab cz. rajza van; Koltai a Jegygyűrű cz. sorstragoediát is L. művének tartja.
Győri Közlöny 1879. 2. sz. (Nekr.)
Vasárnapi Ujság 1879. 2. sz. (Nekr.)
Fővárosi Lapok 1879. 6. sz.
Koltai Virgil, Dr. Kovács Pál élete és működése. Győr, 1889. 6. és köv. l. és gyászjelentés.