győri püspök, Magyarország főkanczellárja, szül. Nagy-Szebenben; atyja L. Kristóf III. Frigyes német császár hadvezére volt és ő szerzett először báróságot (a család Karinthiának Liszt nevű városából származott.) L. még ifjú korában Izabella királyné udvarába jutván, annak titoknoka lett; ezen hivatalában volt még 1551-ben is. Minekutána Izeballa 1552-ben Erdélyt I. Ferdinándnak átengedte, L. is elhagyta hivatalát és hazáját és Oláh Miklós esztergomi érsek udvarába jött és annak pártfogása által 1553-ban a magyar udvari cancelláriának Bécsben felügyelője és titoknoka lett és Ferdinánd király által testvéreivel (L. András és Sebestyén) együtt 1554. febr. 1. a nemesség jelvényeivel diszíttetett fel (czímeres nemes levele a budapesti egyetemi könyvtárban) és okt. 17. nemesi birtokot is nyert Erdélyben: E tájt ismerkedett meg Oláh Miklósnak unokahugával Oláh Lucretiával, nov. 14. eljegyezte és Pozsonyban 1555. júl. 15. feleségül is vette; ekkor már a király secretariusa volt. 1561. okt. 9. neje elhalt, kitől János, István és Ágnes nevű gyermekei maradtak. Ekkor L. a papi életnek szentelte hátralevő napjait, hivatalát azonban folytatta. 1563. szept. 6. jelen volt II. Miksa koronázásán Pozsonyban. 1568. veszprémi püspök és magyarországi alkancellár lett és a császár parancsára Dobó Ferenczet és Balassa Imrét fogságra tétette. Ő volt az első, ki 1569-ben Miksa király és az együtt levő országnagyok előtt mint cancellár magyar nyelven szónokolt (Dobó és Balassa ügyében) a pozsonyi országgyűlésen. 1569-ben megkapta a turiai prépostságot, és Sambucus János neki ajánlja az általa Bécsben kiadott Pannonius János munkáit. 1570-ben ő volt Spirában II. Miksa udvarában a lengyel király befolyására egyik közbenjáró, hogy a császár és Zápolya János Zsigmond közt titkos alku köttessék. 1573. jan. 31. lett győri püspök és főkancellár. 1576-ben nyerte királyától számos érdemei tekintetéből a köpcsényi uradalmat Pozsonymegyében, mely maradékaira szállván, azokra a bárói czímet is átruházta. Meghalt 1577. márcz. 5. Prágában.
Munkái:
1. Commentariolus de Coronatione Maximiliani II. 1563. 8. sept. Posonii. (Bél Mátyás, Adparatus ad Historiam Hungariae. Posonii, 1735. 303-315. l., és Kovachich Márton, Solennia inaguralia. Pestini, 1796. 12-21. l. Kézirata a m. n. múzeumban.)
2. Adnotationes Joannis Listii Episcopi Vesprimiensis in exemplari Bonfinii, quod ei Joannes Sambucus dono misit Anno 1568. 10. Junii. (Kovachich, Scriptorum minorum rerum Hungaricarum. Budae, 1798. I. 332-338. l.)
3. Annales Patrii. (Ezen munkája Sambucus János szerint már 1569-ben elveszett, vagy elkobozatott.)
4. Sambucus Jánoshoz írt üdvözlő latin költeménye (Ranzanus, Epitome Rerum Vngaricarum velut per Indices Descripta ... Viennae, 1558. Sambucus által kiadva; kézirata a bécsi udvari könyvtárban.)
Még több alkalmi latin verset is írt, melyek, írja Kemény József gróf, akkori különböző könyvekben függelék gyanánt sajtó alá jöttek.
Kéziratai a m. n. múzeumban: Originalia documenta et Acta synchrona Anno 1564., ívrét hét füzet.
Nevét Lysth, Liszt, Listhi és Listiusnak is írják.
Kubini, Ladislaus, Joanni Listhio Pannonio Episcopo ... Epitaphia ... Pragae, 1577.
Istvánfi, Historia Regni Hungariae. Viennae, 1758. L. XXIV.
Haner, De Scriptor. rerum Hungaricarum. Viennae, 1777. II. 166. l.
Horányi, Memoria II. 496. l.
Pray, Index libr. rariorum I. 532. II. 460. l.
Buday Ferencz, Polgári M. Lexikon II. 581. l.
Seivert, Nachrichten 275. l.
Wagner, Collect. Famil. Dec. III. 58. l.
Uj M. Múzeum 1854. (G. Kemény József.)
Budapesti Szemle III. 1858. 180. l.
Nagy Iván, Magyarország Családai VII. 144., 145. l.
Trausch, Schriftsteller-Lexikon II. 361. l.
Gams, Series Episcoporum. Ratisbonae, 1873. 374., 386. l.
M. Könyv-Szemle 1884. 267. l.
Paikoss Endre, A kassai helvét hitv. Egyház megalakulásának története. Sárospatak, 1889. 19. l.
Petrik Bibliogr. I. 216. III. 356., 403. l.
Zelliger Alajos, Egyházi Irók Csarnoka. Nagyszombat, 1893. 295. l.
Irodalomtörténeti Közlemények 1896-97.
Szabó-Hellebrant, Régi M. Könyvtár III. 1. rész.