orvosdoktor, szül. 1799. jún. 13. Iglón (Szepesm.), hol atyja L. József (kinek családja Velenczéből és Cattaróból származott és idővel Magyarországon telepedett le), a 16 szepesi város főorvosa volt; L. a gymnasiumot Podolinban látogatta, később Lőcsén és Kassán tanult; itt a bölcseletet is hallgatta: egyszersmind a festészetben és zenében is képezte magát; 1817-ben a pesti egyetemen az orvosi facultásra iratkozott be; azután Bécsbe ment, hol 1823-ban végezte tanulmányait és máj. 26. orvosdoktori oklevelet nyert. Még ugyanezen évben Laibach másodorvosa lett. 1834-ben az orvosi klinika tanárának nevezték ki a paduai egyetemen, hova első hozta be a sthethokopot. 1841-ben Bécsbe hívták meg Hildenbrand helyére az egyetemre. Meghalt 1845. decz. 12. Bécsben.
Arczképei: kőnyomat Kriehuberttől; festmény nővérétől L. Teréziától, mely 1850. ápr. 14. a bécsi közkórháznak klinikai előadásai termében lepleztetett le, a mikor Seligmann Romeo orvos az elhunyt felett emlékbeszédet mondott.
Munkái:
1. Dissertatio inaug. medico-practica de metritide septica in puerperas grassante. Vindobonae, 1823.
2. Grundzüge zur Dipsobiostatik ... Laibach, 1834.
3. Medicinische Topographie Laibachs. U. ott, 1834.
4. Nosographologia ... Patavii, 1836.
5. Adversaria medico-practica. U. ott, 1836. (Melyben L. orvosi tapasztalatait írta le.)
Társalkodó 1846. 56. sz.
Wurzbach, Biogr. Lexikon XV. 229. l.
Szinnyei Könyvészete.