Lipovniczky István (lipovnoki),
nagyváradi püspök. v. b. titkos tanácsos, előbbinek és Szabadhegyi Nepomuczena fia, szül. 1814. aug. 15. Aranyos-Maróthon (Barsm.); iskoláit Komáromban kezdte, a győri jogakadémián folytatta s midőn 18 éves korában felvétetett az esztergomi főegyházmegye kötelékébe, a theologiát Nagyszombatban végezte. 1837. aug. 21. felszenteltetett és Udvardon lett káplán; élénk részt vett a barsi és komárommegyei gyűléseken és csakhamar feltünést keltett szónoki tehetségével és alapos képzettségével. 1841-ben Kopácsy primás berendelte Esztergomba érseki helyettes levéltárnokának; 1844-ben primási archivarius és könyvtárnok lett. Ezután már az esztergomi imagyűléseken is kezdett szerepelni. 1846. ápril 15-én Komárom kath. választói meghívták a városi plébániára, a hol aug. 20. helyettes alesperessé, 1847-ben szentbenedeki czímzetes apáttá neveztetett ki. Liberalismusával valláskülönbség nélkül megnyerte mindenkinek rokonszenvét. Így történt, hogy az akkori komáromi ref. superintendens Nagy Mihály, az evang. esperes Molnár Gábor és L. között a legtisztább barátság szövődött, mely érezhető jó hatással volt a lakosokra. Legszebben nyilvánult azonban ezen barátság az 1848. zsidóüldözés idején, midőn a három külön vallás papja egyetértve a szószékről kelt ki a kihágások ellen. Midőn 1848. szept. 500 ház és négy kath. templom a tűz martalékává lett, L. házról-házra járva gyűjté össze a segélyt, melylyel a sz. Andrásról cz. templom csakhamar tető alá jutott és tornyába felhuzatott az új három harang. Az építés befejezését meggátolták az 1849. események. A cholera alatt ő is künn volt híveivel 40 napig az úgynevezett czigánymezőn sátorok alatt; minthogy káplánjai a vész martalékai lőnek, utóbb egymaga végzé emberi s lelkészi teendőit. Midőn a vár feladatott, ő is katonai törvényszék elé került és 1852. aug. 15. a pozsonyi haditörvényszék halálra ítélte, de az ítélet várfogságra változtatott és Lipovniczky Aradra vitetett, hol 1853-ig szenvedett fogságot. Főbenjáró bűnül azt rótták fel neki, hogy 1849. jún. a keresztes háborúra buzdította a népet, a megsebesült honvédek javára gyűjtéseket rendezett és midőn 1849. aug. 3. Klapka a hires kirohanást intézte a városból, a hős csapatokat a dunai hídnál teljes egyházi ornátusban megáldotta. Kiszabadulása után Esztergomba internáltatott, hol 1853-tól egy ideig könyvtárnokoskodott. 1856-ban esztergomi apát lett. 1860. márczius 4-én az érsekujvári plébánit kapta; 1861. febr. 11. esztergomi kanonok, 1863-ban székesegyházi plébános lett, a miről azonban, midőn 1865. ápr. 24. a kir. tábla főpapjává nevezetett ki, lemondott. 1866. decz. 20-án a kir. helytartótanácsnál tanácsossá, 1867-ben pedig közoktatási referenssé lett. 1866-ban az orbei cz. püspöki czímet kapta, s mint legfiatalabb püspök 1867. júl. 8. ő vitte a király előtt az apostoli keresztet, mely alkalomból a szent István-rend kiskeresztjét kapta. 1868. aug. 26. a felség nagyváradi püspökké neveze ki és 1869. jún. 8. igtattatott be. Részt vett a vatikáni zsinaton. 1872-ben v. b. titkos tanácsossá, majd a jeruzsálemi szentsírrend nagy keresztesévé, pápai trónállóvá, római gróffá lett és elnyerte a vaskoronarend első osztályát is. A börtönben szerzett és később mindjobban elhatalmasodó csúzbaja 12 évre karosszékre kötötte, úgy hogy a közéletben nem vehetett ugyan részt, mindazonáltal kormányzásának, jótékonyságának és áldozatkészségének a váradi egyházmegyében állandó nyomai maradtak. Székesegyházát Storno által restauráltatta. Gazdag könyvtára és 400 darabból álló magyar írók arczképgyűjteménye volt. Meghalt 1885. aug. 12. Nagyváradon.
Munkái:
1. Az aranymisés áldozár vándorpályája. Egyházi beszéd, melyet mélt. Galanthai Fekete Mihály ur cz. novii püspök papi jubileumának ünneplésekor1857. máj. 24. az esztergomi főszékesegyházban mondott. Esztergom, 1857.
2. Az igaz élet és a nagylelkűség áldásai. Halotti beszéd, melyet Kunszt József kalocsai érsek... gyászünnepén 1866. ápr. 11. a kalocsai érseki főegyházban mondott. Pest, 1866.
3. L.... püspöki székének 1869. jún. 9. történt ünnepélyes elfoglalásakor a nagyváradi 1. sz. egyházi megye minden híveinek üdvöt és áldást a mi Urunk Jézus Krisztusban. U. ott, 1869.
4. Allocutio quam St. L.... occasione canonicae suae in sedem episcopalem introductionis ad clerum dioecesanam habuit. U. ott, 1869.
5. L. I. püspök főpásztori körlevele, melyben az esperes kerületek látogatása iránti szabályzatok közöltetnek. Pőstyén, 1873.
L. rendeletére s költségén jelent meg Bunyitay Vincze, A váradi püspökség története. Nagyvárad, 1883-84. cz. művének I-III. kötete (melynek ajánlása sajátkezű hasonmásban: «Elődei emlékének kegyelettel szenteli és egyházmegyéje papságának atyai szeretettel felajánlja L...» A munka 1566. évig terjed, de sajnos, hogy folytatása a kiadó halálával elakadt.)
Arczképe: kőnyomat H. Herquitől, nyomt. Horn és Zobel Pesten; Elischertől is.
Magyar Hirlap 1852. 852. sz. (Haditörvényszéki itélet.)
Nagy Iván, Magyarország Családai VII. 126. l.
Magyarország és Nagyvilág 1869. 10. sz. arczk.
Századok 1873. 150. l.
Hajnal-Album 1873. 41. l. kőny. arczk.
Ország-Világ 1885. 34. sz. arczk.
Vasárnapi Ujság 1885. 33., 34. sz. arczk.
1885: Budap. Hirlap 221., Egyetértés 221., Nemzet 220., P. Napló 220., Főv. Lapok 190. sz.
Petrik Bibliogr.
Ügyvédek Lapja 1891. 15. sz.
Zelliger Alajos, Egyházi irók Csarnoka. Nagyszombat, 1893. 292. l.
Kollányi Ferencz, Esztergomi kanonokok. Eszergom, 1900. 479. l. és gyászjelentés.