theologiai baccalaureus és a canonjog doktora, apát-kanonok és hittanár, szül. 1800. szept. Gátán (Mosonym.); mint növendékpap a székesfejérvári egyházmegyébe lépett és 1821-1825-ig a pesti központi papnevelőben theologus volt; 1826-ban szenteltetett fel miséspappá s káplán volt nyolcz évig és 11 hónapig Ráczkevén, hol a cholera-járvány betegei körül szerzett érdemeket, és Bodajkon; azután négy évig volt a székesfejérvári papnövendékek tanulmányi felügyelője s a consistorium helyettes jegyzője, 1837-ben a püspöki lyceumban theologiai tanár és házasságvédő. 1837-51-ig a helybeli katonaság lelkésze. 1851-ben kanonoknak neveztetett ki; 1852. a Ferencz-József-rend lovagja, 1855. szent Gellértről nevezett csanádi apát lett. Meghalt 1865. júl. 15. Székesfejérvárt. Végrendeletileg a városi kórházra 1200 frtot, a gáti iskolára 1000 frtot, a székesfejérvári püspöki templom restaurálására 10,000 frtot hagyott.
Munkája: A közönséges keresztény vitéz rend ájtatossága. Székesfehérvár, 1837. (Katonák számára.)
Schematismus Cleri Dioecesis Alba-Regalensis 1862. 137. l.
M. Sion 1865. 560., 1893. 630. l.
Fasciculi Ecclesiastici 1868. 56. l.
Pauer Joannes, Historia Dioecesis Alba-Regalensis. Albae-Regiae, 1877. 350. l.