nyug. elemi iskolai igazgató, szül. 1823. jún. 17. Korneuburgban (Alsó-Ausztria), hol atyja jobb módú földbirtokos és háztulajdonos volt; tanulmányait szülővárosában végezte; atyja ugyanott a tanítóképző intézetbe adta; itt tanult énekelni, zongorázni, hegedülni, orgonálni, itt tanulta a franczia nyelvet is. Ezeken kívül a rendes tantárgyakban oly kitünő előmenetelt tett, hogy midőn 1839-ben a vizsgálatot kitünően kiállotta, jutalmul, helyben, ösztöndíjas név alatt (helyettes) nyert alkalmazást és egy évi sikeres működés után önállósíttatott. 1841-ben sikerült neki Klosterneuburgba jutni, a honnét három év mulva a bécsi népiskolákhoz került. Itteni tanítóskodása alatt két vizsgálatot állott ki; 1844-ben tanítói s 1849-ben főiskolai tanítói bizonyítványt nyert. Már ekkor szorgalmas czikkírója volt a bécsi Paedagogische Wochenschriftnek és 1846-ban tetszésben részesült gyermek-szinműve (Die kleine Horcherin). 1850-ben pozsonyi tanító lett a szent Lászlóról cz. népiskolában (akkor a vár-kórházban), 1851-ben a Szent-Mártonról nevezett iskolába helyeztetett át, melynek 1880-ban igazgató-tanítójává neveztetett ki. Szabad ideje alatt a természettudományokban képezte magát. 1861-ben már mint magyar honpolgár (1857) újra hozzá fogott a magyar nyelv tanulásához. 1863-ban Endrődön és 1865-ben Bácsán töltötte a szünidő nagyobb részét, hogy magát a nyelvben gyakorolja. Tanítói minőségén kívül különféle leányintézetekben is működött. 1875-ben a pozsonyi ipartanítónőképző-intézet egyik tanári állását is elfoglalta s 1883-ig az intézet megszüntetéseig a természettant, vegytant és természetrajzot adta elő; egy évig a nevelés- és oktatástant is tanította. Az ő buzdításának eredménye, hogy Pozsonyban a gyermekkertek oly nagyon elterjedtek. A volt kath. legényegyletben tíz évig ingyen adta elő a földrajzot, történelmet és számtant. 1887-ben felkérésre az ipariskola igazgatását is elvállalta. Ellőljárói működését elismerő oklevelekkel tiszelték meg (1866., 1868., 1879., 1883., 1886. és 1887.) Politikai egyletekben nem vett részt. 1850 óta tagja, most választmányi tagja az egyházi zeneegyletnek, 1856 óta a pozsonyi természettudományi egyletnek, a székesegyház építkezési egyletének alakulásától fogva, a művészek és nyelvtanítók egyletének 1864 óta, 1890-ben ugyanennek titkára; a pozsonyi szépítő-egylet és a pozsonyi dalegylet tagja, ez utolsónak 1882 óta titkára is, jelenleg tiszteletbeli elnöke; a «Humanitás» alelnöke. 1892. ápril 3-án ő felsége az 50 évig buzgón működő tanférfiút a koronás aranyérdemkereszttel tüntette ki. 1892. márcz. 20. a pozsonyi kath. aut. hitközség közgyűlése a pozsonyi összes katholikus iskolának igazgatójává választotta, mely állásáról 1893. jún. végén lemondott és okt. 1. nyugalomba lépett.
Több czikket közölt a Pressburger Zeitungban és a Grenzboteban; az időközben elhunyt kartársakról, necrolog alakjában, mindig megemlékezett. Előadásokat tartott még az új mértékről, a leánynevelésről és a gyermekkertekről; így a pozsonyi természettudományi egyletben: A régi Egyptom (1870); Die Sternschnuppen (1871), A pók élete (1873), Das Leben unserer Nattern (1874), A borostyánkő, A Jordánvölgy föld- és természetrajzi viszonyai sat., melyek nagyobb részt az egylet közleményében is megjelentek.
Munkái:
1. Aufgabensammlung zum Unterrichte in der deutschen Sprachlehre. Nauch den vorgeschriebenen dritten Sprachbuch geordnet. Pressburg, 1860. (2. jav. és bőv. kiadás 1868., 3. 1874., 4. 1872., 6. 1886., 7. 1888. U. ott.)
2. Kis magyar-német szótár. A beszédre legszükségesb fő- és melléknevek és igék. U. ott, 1870. (Német czímmel is. 3. kiadás 1871., 4. 1877., 7. 1886., 8. 1888., 9. 1890., 11. 1897. U. ott.)
3. Magyar nyelvtan gyakorlati példákkal német-magyar ajkú iskolák felsőbb osztályai számára. U. ott, 1870. (Német czímmel is. 2. kiadás 1873., 3. 1881., 4. 1885., 5. bőv. k. 1888. U. ott.)
4. Erziehung der Mädchen. U. ott, 1873.
5. Die Verhältnisse der neuem Maase und Gewichte zu den alten. U. ott, 1874.
6. Kurzer Unterricht im Garten- und Feldbau. U. ott, 1875. (Magyarul: Rövid oktatás a kertészet- és földmívelésben a népiskolák felsőbb osztályai és az ismétlő iskola számára. U. ott, 1878. Kilencz ábrával.)
7. Művészek és nyelvtanítók egyesületének 70 éves fennállásáról. U. ott, 1887.
8. Pozsony szab. kir. városi iparos-tanoncz-iskola tízéves története és statisztikai kimutatása. U. ott, 1896. (Magyar és német szöveggel. L. ezen intézetnek 1887-96-ig volt igazgatója.)
Horváth Ignácz Könyvészete. 1886-88.
M. Könyvészet 1887. 1897.
Zelliger Arnold, Liebleitner János pozsonyi igazgató-tanító életrajza. Tanítóskodásának 50. évfordulója alkalmából. Bpest, 1890. (Különnyomat a Népnevelőből.)
Kiszlingstein Könyvészete.
Petrik Bibliogr.
Vaday József, A magyarországi tanférfiak és tanítónők ezredéves Albuma. Békés-Csaba, 1896. Fénnyom. arczk.