hirlapíró és szerkesztő, L. Simon magánzó s Ragendorfer Borbála fia, szül. 1828. febr. 8. Szigetvárott (Somogym.); az első gymn. osztályokat magánuton, a többit Keszthelyen, N.-Kanizsán, Kaposvárott és Pesten végezte, hol azután az újépületben levő Makk-tüzérezrednek iskolájába lépett mint kadet és 1848-ban ezzel együtt mint önkéntes vett részt a szabadságharczban. Azonban tehetségénél fogva magasabb hivatást és nehezebb szereplést szántak neki azok, kik az események élén állottak s őt mint kormányfutárt a legterhesebb és legtitkosabb missiókkal bízták meg részint a vezérekhez, részint külföldre. Különösen válságos és emlékezetes küldetése volt, midőn Kossuth meghagyásából, az ellenséges táborokon szerencsésen keresztül hatolva, Görgeyhez ment Gödöllőre, hogy őt a Dembinszkivel való rögtöni egyesülésre s együttes operatióra hívja fel a kormány nevében. Ez alkalommal L. írásbeli megbizatásán kívül élő szóval is komoly lelkesültséggel fölszólítá Görgeyt, hogy a kormánynak engedelmeskedni hazafiúi kötelességének ismerje, mire a tábornok a «subordinatiót» megsértve látván, agyonlövetni parancsoló s csak Bayernek, Görgey adjutánsának, sikerült őt megmenteni. Midőn 1849. ápr. 14. a függetlenség kimondatott, ő is megbízást nyert, hogy ezt a külföldi kormányokkal közölje, mely küldetésében számos viszontagsággal kellett megküzdenie s igen sok válságos kalandon ment keresztül; de kitartása s honszerelme győzött az akadályokon. A világosi fegyverletétel után Aradon ő is fogoly lett, de megmenekült és előbb a fővárosba, majd gőzhajón Bécsbe utazott. (Ezen kalandját később leírta.) Itt pártfogóinak segélyével útlevelet nyert és Berlinbe ment. Poroszországban mezőgazdasággal kezdett foglalkozni s oly szerencsével, hogy csakhamar ugyanazon jószág felügyelője lett, melyen tanult. Azonban a politikával is kezdett foglalkozni s czikkeket írt a külföldi lapokba (főleg a Hartung'sche Zeitungba az 1848-1849. eseményekről: Erlebnisse eines ungarischen Couriers cz.), melyek az osztrák policzia haragját fölidézték, úgy hogy ez kiszolgáltatását kivánta; de a Königsbergben levő orosz consul segítségével midőn elfogatása végett a csendőrök megjelentek, már csak hült helyét találták. Ezután György bátyjával együtt Angolországba vitorlázott, hol terhes napjai voltak; de csakhamar több vállalkozás élén állott; később azonban helyzetét az angol pénzkrizisek tetemesen megrendítették. 1854-ben Angolországban a kewi híres királyi kápolnában kelt össze Gey Klárával (kinek édesanyja magyarszármazású volt). Midőn hazánkban a politikai viszonyok szabadabb mozgást engedtek a hazafiaknak, ő is visszatért és az első magyar földhitelintézet megalapításában (1863.) ő is résztvett; azután egy ideig ezen intézet tevékeny hivatalnoka volt; sőt midőn az intézet állása megrendült, az akkori elnök Dessewffy Emil gróf megbizatása alapján Európa legelső bankintézeteit és bankházait felkeresve, neki sikerült az intézet zálogleveleit a bécsi és svájczi pénzpiaczon elhelyezni s azt a frankfurti Rotschild-házzal és más külföldi bankházakkal összeköttetésbe hozni. Midőn a protestáns autonomiai mozgalmak nálunk megindultak, azokban ő is élénk részt vett és nevezetes szerepet játszott. Vay Miklós báró kanczellár meghivására részt vett a sárospataki országos összejövetelen és a történtekről a külföldi lapokat, de főleg a Timest értesítette. 1864 kezdetével Pester Correspondenz cz. politikai kőnyomatos lapot szerkesztett; Deák, Zsedényi, Horn, Kemény Zsigmond, Horváth Boldizsár, Pulszky Ferencz, Klapka és más kiváló államférfiak közreműködésével alapította, a Shmerling-uralom ellensulyozására törekvő hazafias elem organuma gyanánt. Lapja csakhamar tekintélyre emelkedett és naponként kétszer, sőt többször is megjelent. A reggeli kiadásban az összes magyar hirlapirodalom kivonatos képét állítja elő, melyet a külföldi lapok változás nélkül szoktak átvenni. A híreket, kabineti dolgokat és parlamenti vitákat gyorsan közli ezen lap, s mindig a vasut indulása alkalmával a legutolsó pillanatban megy a világba. E lap magyar és német kiadása mellett jelenleg Correspondance de Pesth cz. franczia kőnyomatos lapot is szerkeszt. Volt egy más irodalmi vállalata is a 70-es években, az Ungarischer Actionär cz. nemzetgazdászati s pénzügyi hetilap. Ritka műizlésről tanúskodik Visegrádon épült gyönyörű palotája. A vidéken takarékpénztár és számos egyéb vállalat létesítésében vett részt, melyek az áltlaános jólétet és közvagyonosodást előmozdítják. A magyarországi szabadkőmívesség megalapításában is élénk részt vett. Gyűjteményében nevezetes az a tíz cremonai hegedű, melyek a bécsi világkiállításon általános feltünést keltettek és 40 ezer frankra becsültettek. Fiatalabb korában maga is kitünően kezelte e hangszert és vagy 37 darab saját szerzeménye is van.
Gyermekei: L. Klára, Liszt Ferencz és Erkel Sándor tanítványa mint zongora-concertista és tanárnő ismeretes; miután a nagybátyja L. György intézetének 11 évig igazgatója volt, a montreali (Kanada) Royale Victoria collegebe nyert meghivást és jelenleg ott működik; L. Georgette, mint festő, a vallás- és közoktatási miniszeriumtól évi ösztöndíjat is élvezett; jelenleg Edinburgban él és Paterson zeneművésznek a neje; L. Ladányi Mariska, a m. kir. opera volt tagja. Jelenleg Szegeden a zenede énektanárnője. L. Leonie, dalszerzeményeivel a külföldön is ismertes, 24 dala legközelebb három nyelven fog megjelenni; L. Augusta, szintén zeneismereteivel tett hírnévre szert; L. Dóra, concert-énekesnő, hazánkban és külföldön, különösen Skócziában több hangversenyen lépett fel; végül ifj. L. Lajos (szül. 1865. aug. 25. Pesten), ki egy évtized óta atyja lapjának, a Pester Correspondenznek egyik legbuzgóbb munkatársa és helyettes szerkesztője, hegedűjátékáról ismeretes.
Arczképe: kőnyomat H. Neumanntól 1873., nyomtatta Horn és Zobel Pesten (a Sarkady Hajnal cz. Albumában).
Nevét Lichtenstein F. Lajosnak írja.
Sarkady István, Hajnal. Bpest, 1873. köny. arczk.
Fővárosi Lapok, 1893. 355. sz.
Nagyvárad, 1895. 256. sz. és önéletr. adatok.