állami vándortanító, szül. 1833. decz. 18. Nagy-Lohón (Beregm.), hol atyja görög kath. kántortanító volt; az algymnasiumot Ungvárt, a tanító-képző intézetet is ugyanott 1855-ben végezte. 1855-57-ig mint kántortanító működött Lelesz-Polyánán (Zemplénm.); majd Bökönybe választották tanítónak; innét Iványiba (Beregm.) ment; azonban a magyar nyelv tanítása miatt onnan is távoznia kellett. Szent-Miklóson (Beregm.) 15 évig működött; azután a munkácsi községi iskolánál mint segédtanító négy évet töltött. Ő alakította a bereg-ungmegyei általános tanító-egyletet, melynek jegyzője lett. A magyar nyelv tanítása körül szerzett érdemeiért a kormány 1870-ben 60 frttal, 1872. 80 f., 1873. 80 f., 1881-ben 100 frt-tal és 1873-ban elismerő okirattal tüntette ki.
A 60-as években a Márki-féle Néptanítók Közlönyének levelezője volt. 1873-ban A földrajz a népiskolában cz. értekezését a vallás- és közoktatásügyi miniszterium 100 frttal jutalmazta.
M. Paedagogiai Szemle 1882. fényny. arczk. (Ember János).