kassai kanonok és országgyűlési képviselő, szül. 1835-ben Héthárson (Sárosm.); eleinte Szepes-egyházmegyei pap volt és 1857-ben szenteltetet miséspappá; egyideig tábori pap volt; tanári oklevelet is nyert. 1862-ben lépett át a kassai egyházmegyébe. 1867-től képzőintézei tanár volt. 1871-ben elnyerte a péch-ujfalusi plébániát, 1888-ban pedig darnói apát lett, mely alkalomból a mérsékelt ellenzéki pártkör, melynek tagja volt, arany kereszttel ajándékoza meg. 1878-1892-ig a héthársi kerületet képviselte az országgyűlésen. 1890-ben kanonok lett. Sárosvármegye bizottságának tagja.
Országgyűlési beszédei a Naplókban és a Kat. egyházi lapokban jelentek meg; különösen a tanításnak és a kisdeded nevelésének ügye foglalkoztatja; a Sárosmegyei Közlönybe is e tárgyakról írt.
Munkája: Magyar olvasó- és gyakorlókönyv a tót ajkú népiskolák II., III. és IV. osztályai számára. Írta Groó Imre, a sárosi tájnyelvre átidomította ... Bpest, 1898. (Tót czímlappal is.)
Halász Sándor, Országgyűlési Almanach. Bpest, 1886. 105. l.
M. Sion 1891. 705. l.
Violet, Emlékkönyv. Kassa, 1893. 238. l.