orvosdoktor, szül. 1821. nov. 30. Sárospatakon (Zemplénm.); a gymnasiumot szülőhelyén bevégezvén, ugyanitt hallgatta a jogi s theologiai tanfolyamot. 1843-ban a pesti egyetemre ment. 1848-ban tanulmányait megszakítva, beállt a honvédek közé s mint orvos, kapitányi ranggal szolgált egészen Világosig. 1850-ben bevégezte tanulmányait és az orvos-sebészdoktori oklevél megszerzése után szülőhelyén telepedett le. A sárospataki főiskola orvosa volt körülbelül 12 évig és megvetette a főiskolai kórház alapját; majd Raisz Gedeon társaságában megalapította a zemplénvármegyei orvosgyógyszerész-egyesületet, melynek több évig elnöke volt, jelenleg pedig tiszteletbeli elnöke. Az 1873. cholera-járvány alatt tanusított működéseért a kormány elismerését fejezte ki neki. 1876-ban az országos közegészségügyi tanács szervezésével e tanács tagjává, még előbb Zemplén vármegye tiszteletbeli főorvosává neveztetett ki. Zemplén vármegye közegészségügyi bizottságának 1889-ig több évig elnöke volt. Egyházi téren is tevékeny szerepe vitt mint a sárospataki főiskola tanügyi bizottságának tagja s az alsó-zempléni egyházmegye tanácsbirája. Ma is tagja az említett főiskola igazgató-tanácsának és a tiszáninneni egyházkerületben kerületi tanácsbiró.
Verseket írt a Regélő Pesti Divatlapba (1844). Czikkei az Orvosi Hetilapban (1857. Pokolvarkór, 1858-59. Átható koponyarepedés vérömlenynyel a csont és kemény agykér közt, a sértés utáni második nap folytán lékezés, gyógyulás, Járványos fültő mirigy lob, Méh vérfolyás megszüntetése, Vastag bél behüvelyződés, 1860. Az arcz átható sebe a jobb pofa minden lágy részei ketté hasításával, orvostörvényszéki vélemény, gyógyulás, állapot két év mulva, A pokolvarkór, 1861. Adalék a hibásan gyógyult csonttörések kezeléséhez, 1862. Nyálkőkór, Eredeti vérrög képződés az agyüterekben, 1863. Hazánk mint dunamelléki tartománynak némely táj-, járvány- és ragálykórairól, 1864. Az egészség belső feltételei, Gyermekgyilkosság, orvosi vélemény, Bélbetüremlés egy esete, 1867. Az orvosi ügy rendezéséhez, 1872. Gyűjtelék a keleti cholera értelmezéséhez, A közegészségügy érdekében, és 1861-63. lapszemközlemények); a Nő- és Gyermekgyógyászatban (1864. Vastagbél-behüvelyződés, halál, bonczolat), a Közeg. és törv. Orvostanban (1870. Erőszaki fejsértés), az Államorvostan (1872. A közegészség érdekében); a Sárospataki Füzetekben (I. 1857. Az állati delejesség); a Sárospataki Naptárban (1859. Az állatokkali emberséges bánásmódról) és a Gyógyászatban. Résztvett a Markusovszky által 1862-ben kiadott Orvos-gyógyszerészi műszó-gyűjtemény szerkesztésében.
Kéziratban: Orvosi polyglott szótár (1174 sűrűn írott ív, melyen körülbelül 30 éve dolgozik) és Orvosi történelem.
Pallas Nagy Lexikona XVIII. 149. l. (Ballagi Géza.)