szinművész, L. József sóházi mázsálótiszt és Stang Julia fia, született 1807. nov. 11. Nagybányán (Szatmárm.); ugyanott végezte a hat gymnasiumi osztályt; a bukott diák a szinészi pályára vágyakozott és először 1827-ben egy műkedvelő társaságnál a «Bánom hogy megházasodtam» cz. szinműben lépett föl; 1828-ban Fehér szintársulatához állott. Békésen 1829-ben a legtragikusabb viszonyok közt élt, ruháit maga mosta s a vízből fogdosott halakkal táplálkozott. 1831-ben Erdélyben Kolozsvárt, 1832-ben Székesfejérvárt szerepelt. 1832. decz. 27. nőül vette Hivatal Anikó szinésznőt Győrben (kitől később elvált); 1833. elején Pozsonyba ment; az 1833-34. téli színidényre Csáky gróf a kassai színházhoz szerződtette. 1834 tavaszán Kolozsvárra szerződött, őszén mint tenorista operaénekes Budára jött, hol 1836-ig játszott; 1836-38-ban ismét a kassai szinház tagja volt; (1837 nyarán meglátogatta Debreczent, Nagyváradot), végre 1838 tavaszán a pesti nemzeti szinházhoz szerződött. Ezentúl pályája diadalmenet volt egész korai haláláig. 1840-ben külföldre utazott, hol szini tanulmányainál a berlini Seydelmant (kinek barátja volt) vette példányképeül. Szerepeinek java: Fiesco, Don Carlos, Moor Károly, Ferdinand, Don Caesar, Sir Patrik, de főleg Hamlet, III. Richard, Rómeo és Othello; eredetiebben: Bánk bán, Gergely a Szökött katonában, Parlagi Jancsi, Kemény Simon, Dávid, Bod és Tárai. A közönség kedvencze volt. 1854. január 31-én lépett fel utolszor a Lovoodi árvában mint Rochester lord; szerepe kimeríté erejét; az előadás után összerogyott; 600 frt nyugdíjjal több évi kínos vergődés után 1858. jan. 29. meghalt Pesten. Sírja fölé tisztelői díszes síremléket emeltek. A nemzeti szinház udvarán, a csarnok előtt bronzemlékét (Dunaiszky mintázza 1859-ben) közadakozásból emelték és 1860. jún. 4. leplezték le. Nagybánya közönsége 1881. máj. 29. a szülőházának falába helyezett emléktáblát leplezett le.
Arczképei: olajfestés a m. történeti képcsarnokban; rézmetszet: rajz. Kiss Bálint, Kohlmann metszete (Honművész 1839. 78. sz.); kőnyomat Barabástól az Arczkép-Albumban. Pest, 1856. II., szinpadi képe mint Robin de Bois és III. Richard, rézmetszet Vidékytől szinezve a Pesti Divatlap 1844. 21. sz. melléklete; Bánk bán Barabástól kőnyomat; L. a ravatalon, Barabás rajzolta kőre 1858. Rohn A. nyomt. Pesten (melléklet a Hölgyfutárhoz.)
Elbeszéléseit id. Murányváry János közölte az Egerben (1887. 43., 44., 1888. 42. sz.); kevéssel halála előtt írt egy kesergő dalt, mely külön szintén megjelent.
Honművész 1839. 78. sz. arczk.
Regélő Pesti Divatlap 1842. 47. sz. (Vahot Imre).
Ujabbkori Ismeretek Tára V. 218. l.
Vasárnapi Ujság 1855. 38. sz. arczk., 1856. 12. (mint Bánk bán), 1858. 6. sz. (mellszobra, Jókai Mór.) 1859. 45. sz. (siremléke), 1860. 36. sz. (emlékszobra). 1881. 23. arck. és 25. sz.
Ferenczy és Danielik, Magyar Irók. Pest, 1856. I. 296. l.
Arczkép-Album. Pest, 1856. 22. l. arczk.
Szinházi Naptár 1857. 47. l. arczk.
Nemzeti Szinház Nyugdíjintézeti Naptára. Pest, 1858. 8. l. arczk.
Pesti Napló 1858. 26., 1881. 147., 148. sz.
1858: Nővilág 6. sz., Hölgyfutár 24., 25. sz. M. Sajtó 13. sz. (Székely József), Győri Közlöny 18. (Kovács Ödön), Divatcsarnok 6., Wiener Courier 32., Theater Zeitung 36., Ost-Deutsche Post 26. sz.
Napkelet 1859. 40. sz. arczk.
Képes Ujság 1860. II. 6. sz.
Koszorú 1865. I. 22., 23. sz. (Szigligeti).
Magyarország és a Nagyvilág 1867. 44. sz. (Siremlék).
Szinpad 1870. 3. sz.
Egyetemes M. Encyclopaedia. Pest, 1872. X. 276. l.
Klestinszky László, A kassai magyar szinészet története. Kassa, 1878. 10., 15. l.
Szigligeti Ede, Magyar szinészek életrajzai. Bpest, 1878. (Olcsó Könyvtár 1857.)
Nagybánya és Vidéke 1879. 50. sz. (Szüleiről.)
Déryné Naplója. Bpest, 1880. II: 270., 274., 282. 289-290., 349., 373., 376., 382., 405. l.
Törökfalvi Pap Zsigmond Lendvay Márton emlékezete. Nagybánya, 1881.
1881: Fővárosi Lapok 102., 123., 124., Függetlenség 150. szám. sat.
Bayer József, A nemzeti játékszin története. Bpest, 1887. Két kötet és A magyar drámairodalom története. Bpest, 1897. Két kötet.
Ferenczi Zoltán, A kolozsvári szinészet és szinház története. Kolozsvár, 1897.
Berecz Károly, A régi "fiatal Magyarország." Bpest, 1898. és gyászjelentés.