bölcseleti, jogi s theologiai doktor, görög keleti lelkész, szül. 1779-ben Erdélyben; a szász Bruckenthal báró vette pártfogásába és segélyezte tanulmányai bevégzéseig; Kolozsvárt végezte a bölcseletet és jogot; Bécsben, hol hosszasabban időzött, a bölcselet, jog és theologia doktorává avatták fel, a hallei egyetem pedig tiszteletbeli tagjává választotta. A franczia háború idején katonai munkálatokat végzett a hadseregnél. A háború után fölszenteltetett, mire a szebeni theologia tanára lett. Nemsokára a temesvári püspöki székért pályázott, de elbukott. Ekkor keserűséggel telve átment Oláhországba és Bukarestben megalapította 1816-ban a szent Száva-iskolát, mi által az oláhországi nemzeti iskoláztatás első, komoly kezdeményezője volt. A szent Száva iskolájából került ki sok elsőrangu kitünősége az oláhságnak. A görögök részéről sok üldözésnek volt itt is kitéve. Végre 1821-ben akaratereje megtört és visszatért Erdélybe, hol 1822-ben meghalt.
Munkája: Conductorul tinerimei. Buda, 1826. (Az ifjuság kalauza.)
Egyéb munkái kéziratban maradtak.
Familia 1865. 8-10. sz.
Baloghy István. A m. kir. egyetemi nyomda termékeinek Czimjegyzéke 1777-1877. Bpest, 1882. 256. l.
Pallas nagy Lexikona XI. 312. l. (Costa János).