cs. kir. ezredes, szül. 1782. márcz. 17. Győrben, csehországi nemes családból származott és 1798-ban mint hadapród lépett a 35. sz. Wenckheim-gyalogezredbe; 1804. jún. főhadnagy lett és több csatában kitüntette magát. A pozsonyi béke után kilépett a hadseregből. Midőn 1809-ben a háború Francziaországgal ismét kitört, újra fegyvert fogott mint önkéntes, majd a rendes katonasághoz állott; 1810. jan. fejsebe következtében századosi ranggal kénytelen volt nyugalomba vonulni. 1812-ben ismét belépett a 35. sz. ezred önkéntes (Landwehr) zászlóaljába, hol 1814. ápril. valóságos századossá, 1834. őrnagygyá, 1838. máj. alezredessé léptették elő. 1842. szept. 1. ezredesi ranggal nyugdíjazták és 1844-ben az Erzsébet-Terézia-rend alapítványi helyét nyerte. Meghalt 1852. júl. 14. Rokinczanban (Csehország). Munkatársa volt az Oesterreichischer Soldatenfreundnak.
Wurzbach, Biogr. Lexikon XIV. 24. l.