nyug. megyei levéltárnok, a Petőfi-társaság tagja, L. János és Handly-Timvári Róza fia, született 1818. július 20-án Vitkán (Szatmármegyében); három éves korában atyjával, ki uradalmi főmérnök volt a Károlyi grófoknál, Erdődre kerülvén, az iskolák megkezdésétől 12 évig mindig e helyen, szülei házánál töltötte a szünetet. Középiskoláit Kassán, Nagykárolyban és Szatmárt, a bölcseletet és jogot Pesten és Máramaros-Szigeten végezte. 1838-ban a Figyelmezőbe írt kritikákat névtelenül és ugyanakkor az árvíztől elöntött Pestről menekült atyjához Erdődre. Atyja kivánságára a gazdatiszti pályára lépett és 1838. júl. 1-től írnok lett az erdődi uradalom számvevőségi osztályában; e pályához azonban semmi kedvet nem érezvén, elhanyagolta, s az eléje szabott munka helyett verseken és novellákon dolgozott, költői kalandokba keveredett, a csendes Erdőd mezővárost megzavarta s nevetséges, de lényegileg ártatlan s akkori időben nem oly igen feltünő különczködésekkel tette magát nevezetessé. Színpadiasan öltözve, kerek kalappal, sötét köpenynyel vállain, vadászkéssel oldalán barangolt a nesztelen utczákon, kóbor ifjakkal viaskodva, paraszt szüzeknek udvarolva, s általában oly szerenádokat teremtve, melyek pillanatra a legszebb holdvilágos éjszakát is borzasztóvá változtatták. Egy év elteltével Vállajra tiszttartósági, majd Magócsra (Csongrádm.) juhászati segédnek helyezték át, hol száz bárányt halálra oltott; midőn e miatt keményebb dorgálást vont maga magára, beadta lemondását. Már ekkor annyira megkedvelte Sue Jenő és Hugo Viktor romanticismusát, hogy1840-ben ott hagyta állását és Pestre ment, hol Kovacsóczy Mihály, a Közlemények szerkesztője karolta fel és magához vette segédszerkesztőnek 9 forint havi fizetéssel; L. jól érezte magát az irodalmi központban; mert jóllehet Kovacsóczy az akkori irodalmi ellenzék egyik feje volt, L. simulékony egyénisége az akadémiai körök és az Athenaeum íróinak rokonszenvét is megnyerte. Ez összeköttetés révén 1841-ben akadémiai írnok lett. Már ekkor minden irodalmi vállalatba dolgozott és írói neve ismertebbé kezdett válni. 1843-ban egy körénekével a Kisfaludy-társaság pályadíját nyerte meg. 1847-ben Pozsonyban az országgyűlési ellenzék egyik jegyzője lett, 1848. pedig a honvédelmi bizottmány jegyzője s Kossuth bizalmas főfutárja. 1849-ben Debreczenben a belügyminiszteriumban titkár volt; ez év elején egy portyázó csapatnak Szatmár, Ugocsa és Bereg vármegyékben szervezője, végül Riskó Ignácz kormánybiztosnak adlatusa. A szabadságharcz után egy ideig bujdosott, majd rokona Kende Zsigmond szatmári megyefőnök maga mellé vette főnöki titkárnak, hogy az üldözések ellen védve legyen. 1851. márcz. 19. nőül vette Stockinger Antoniát és szaniszlói magányába vonult, hol három évig csak családjának és az irodalomnak élt. Végre kénytelen volt ismét hivatal után látni s 1854-ben fogalmazó lett a közigazgatásnál Szatmárt. 1855-ben Nagyváradra ment az urbéri törvényszékhez jegyzőnek, a hol 1860-ig maradt. Hivatalnok létére magyar szellemű író maradt és az absolut korszak hivatalnokait nem egyszer kicsúfolta dolgozataiban; hivatalvállalását nem is vették rossz néven, sőt Bihar vármegye az első tisztújítás alkalmával megválasztotta a vármegyei biróság tagjává. 1860-ban Sennyey Pál báró meghívására ismét Pestre költözött és a helytartótanácsnál nyert alkalmazást, a hol Jakab István mellé osztották be. 1863-ban Pálffy Móricz kormánya alatt az állami sajtó-osztályt vezette; e minőségben sok kedvezményt nyújtott az üldözött íróknak. Ezalatt folyton írt és szerkesztett. Pálffy eltávoztával kilépett a hivatalból, de az alkotmányos korszak alatt újra sajtó-referens volt 1882. máj. 1-ig, a mikor Hertelendy főispán meghivására Torontál vármegye levéltárnoki állását foglalta el. Azóta állandóan Nagybecskereken lakik, a hol a Torontál cz. vármegyei hivatalos lapot is szerkesztette; a társadalmi élet egyik főmozgatója s az úri köröknek köztiszteletben álló «Guszti bácsi»-ja. A mellett a szépirodalommal is lankadatlanul foglalkozik. Írói munkásságának 40 éves jubileumát 1879-ben Budapesten az írókör ünnepelte s ez alkalommal Laukát az írók és művészek társasága arany tollal, Szatmár hölgyei egy értékes ezüst tintatartóval, Szeged városa egy nagy ezüst bográcscsal lepte meg, a király pedig a Ferencz József-rendet adományozta neki irodalmi érdemeiért. 1889. nov. 24. Torontálmegye ünnepelte meg 50-éves írói jubileumát, a mikor tíz évi szolgálati időt kapott a vármegyétől jutalmul és összesen 2200 forint tiszteletdíjat az ország különböző vármegyéiből; ugyanekkor Torontál- és Bereg vármegyék tiszteletbeli főjegyzővé választották. 1893 tavaszán elvesztette nejét; ezen évben Rómát is meglátogatta. A Petőfi-társaságnak megalakulása (1876) óta tiszt. tagja. 1899. decz. 12. Nagybecskereken megünnepelték írói munkásságának hatvanadik évfordulóját. Irodalmi viszonyainkhoz érdekes adalék, hogy L. 1839-95-ig, mialatt ingyen soha nem dolgozott, munkadíjban 89,000 forintot kapott.
Költeményei (versei között is kiválólag a humorisztikusak nyertek elismerést, többet fordított Heinetól, Dumas, Herwegh, Moore, Hugo, Byrontól sat.), beszélyei, humoreszkjei, utirajzai, visszaemlékezései s más vegyes czikkei a következő hírlapokban, folyóiratokban és évkönyvekben jelentek meg: Rajzolatok, Társalkodó (1841. 90. szám. Erdőd vidéki sváboknál bőjt első vasárnapja, 98. sz. Menyegző az erdődvidéki sváboknál), Athenaeum (1841-43), Ismertető (1841. Gazdasági cseppek, Szeszkészítési anyagok, Szózat a juhnyavalyák tárgyában), Kliegl-Könyv (1842. II.), Nemzeti Almanach (1842), Regélő Pesti Divatlap (1842. Erdődi sváb menyegzők), Honderű (1843), Szivárvány (1843), Pesti Divatlap (1844-48), Aradi Vészlapok(144), Kisfaludy-Társaság Évlapjai (IV. 1844. Körének, jutalmazott pályadolgozat), Világ (a 40-es években tárczaíró), Életképek (1840-48), Őrangyal (1845-47), Országgyűlési Emlék (1848), Hölgyfutár (állandó munkatárs 1850-1863. Hugo Károly, Németh János hegedűművész, 1864.), Magyar Irók Albuma (1850), Magyar Irók Füzetei (1850), Pesti Röpívek (1850), Pesti Napló (1850,. 116., 117., 131., 141., 192. sz., 1852. 569-575. sz. elb.), Losonczi Phönix (1851), Remény (1851), Budapesti Hirlap (1853. 165. sz.), Szépirodalmi Lapok (1853), Délibáb (1853, 1864), Szikszói Enyhlapok (1853), Magyarország és Erdély Képekben (III. 1854. Erdőd vára), Jókai Országos nagy Naptára (154), Országos nagy Naptár (1854), Vasárnapi Ujság (1854. Rövid rajza a svábok családéletének és szokásainak, Brentano munkáiból, 1861. Levele Nagyvárad 1860. decz. 31. Petőfi eltünéséről), Fáncsy-Album (1855), Vahot I. nagy Naptára (1855. Szatmármegye lakosairól és régi történetéről), Gyulai Árvizkönyv (1856), Nővilág (1857-64), Győri Közlöny (1857-59), Szinházi Naptár (1857), Szépirodalmi Közlöny (1857-58), Játékszíni Emlékkönyv (1857), Divatcsarnok (1859, 1860), M. Sajtó (1859. 11. Nagyváradi tárczalevél, 1862. 50. sz. A párbajról), Korunk (1860. 10. sz. elb.), Szépirodalmi Figyelő (1860-62), Szigeti Album (1860), Családi Kör (1861), Sürgöny (1862-64. 254., 255., 261. sz. Humorisztikus naptáraink és a napi irodalom szemléje, 1865. 110. sz. Bécs-Pestről, 146., 147. Berlini szinházak), Gombostű (1862), Ország-Tükre (1862. Erdőd vára, 1865. Sennyey Pál báró), Császárfürdői Album (1863), Nayad (1863), Lisznyay Album (1863), Pesti Hölgydivatlap (1864-1865), Alföldiek Segélyalbuma (1864), Idők Tanuja (1864-től munkatársa), Képes Világ (1866-72), Auróra (1867), M. Állam (1869 óta állandó munkatársa), Honvédmenház Könyve (1870), Szegedi Hiradó (a 70-es éveben), Otthon (1875. Szendrei Julia, Kuthy Lajos), Életképek (1876. L. nyilt levele Balázs Sándorhoz), Petőfi Társaság Lapja (1877-78. Emlékjegyzeteimből), Képes Családi Lapok (1879. decz. 21-től 1881. febr. 13-ig főmunkatársa, 1888-94), Koszorú (1879), Petőfi nősülése, Vahot Imre, Losonczy Lászlóról, 1880. Irói munkadíjak a 30-as és 40-es években, Éjszaky Károly, 1881-1882. Hogyan éltünk 50 év előtt), Magyar Népvilág (1879), a Hon (1880. 169. sz. Az első arany és Várady Antal), Magyarország (1880. 186. sz. Petőfi és Bellagh), Torontál (1882-től főmunkatársa és szerk., 1895. 213. szám Székely József), Pesti Hirlap (1864. 4. sz. Budapesti élet 50 év előtt), Arad és Vidéke (1884. 188. és köv. sz. Csalódás, vígjáték 1 felv.), Nagybánya és Vidéke (1886-1888. 52. sz. Petőfi Nagybányán. 1889-1890.), Kikindai Közlöny (1887. A mama, vígj. 1 felv.), Aradi Közlöny (1887-88. Emlékjegyzeteimből), Fővárosi Lapok (1888. Kuthy Lajosról, 1889. Erdődi emlékeimből, 1890. Riskó Ignáczról, 1893. Petőfi Juliáról, 1894. Iskolás éveim, Régi nagy szinészekről), Szépirodalmi Kert (1890. A spiritisták sat.), Nemzet (1890. 133. Petőfi Nagybányán és a zelistey hutában, 348. Petőfiné utolsó napjai, 1892. 356. sz. Karácsony éj), Ország-Világ (1891. Petőfiné fénykorából), Jegyzői Almanach (1892-94), Rudolf Emlék-Album (1897. Rudolf trónörökös emlékezete), Petőfi Album (1898. A boldogság küszöbén, az erdődi napok) sat.
Munkái:
1. Juhászat. Juhászatgyakorlók közhasznára. Pest, 1843.
2. Versek 1841-1845. Nagy-Károly, 1846.
3. Carricaturák. Pest, 1847. I. füzet.
4. Martialiák. Pozsony, 1847.
5. A XIX. század elvei. Pest, 1848. (Elkoboztatott).
6. Dongó. U. ott. (Elkoboztatott).
7. Comoedia és Tragoedia. U. ott, 1851.
8. Prolog, az Erzsébet bölcsőde-egylet javára rendezett színdarab adásakor. Nagyvárad, 1856.
9. A vidék. Társaséleti szín- és árnyrajzok. U. ott, 1856. Két kötet.
10. Megtörténtek és megtörténhetők. U. ott, 1858. Két kötet. (2. kiadás. U. ott, 1861.)
11. Szellemi szikrák. Nevezetesebb emberek köz- és magánéletbeni elmés rögtönzései és élczes mondatai. Pest, 1862.
12. A régi jó világ. Beszélygyűjtemény. U. ott, 1863.
13. Költemények. U. ott, 1864. Két kötet, arczk. (Ismert. Pester Lloyd 65. sz.)
14. A vérpad titkai. Emlékiratai a hét nemzedéken keresztül Párisban hóhéroskodott Sanson családnak. Ford. Erdőd. U. ott, 1863-1868. Hat kötet.
15. A mit a nők legjobban szeretnek. U. ott, 1864. (Költemények).
16. Münchhausen. Versekben. U. ott, 1865.
17. Ujabb novellák. Bpest, 1874. (Ism. Figyelő).
18. A múltról a jelennek. Emlékjegyzetek. U. ott, 1879. (Petőfi-társaság Könyvtára 26-28. Ism. Havi Szemle, M. Állam 1888. 107., 121. sz.)
19. Az eltévedt csók. Esztergom, 1881. (Mulattató Zsebkönyvtár 2.)
20. Egy agglegény viszontagságai. Herczeg Ugrikovics Mirkó. U. ott, 1881. (Mulattató Zsebkönyvtár 5.)
21. A gondtalanok. Víg beszélyek. Bpest, 1882.
22. Nagy-Becskerek az alig múltban és jelenben. Nagy-Becskerek, 1886.
23. A szívvilág titkaiból. Regény 3 részben. Bpest, 1888.
24. Basahidi és családja. Regény 3 részben. Bpest, 1888. Két kiadásban. Ism. Irod. Értesítő 3. sz.)
25. Az Amaczyak és Bubelinyiek. Regény. Nagybecskerek, 1888.
26. Románcz. Melodráma, zenéje Horváth Ákostól. Zombor, 1890.
27. A bölcső titkai. Regény két részben. Bpest, 1891. (Kiadta a Képes Családi Lapok).
28. Pásztortűz és lidérczfény. Regény. Budapest, 1894.
29. Annyi küzdelem után. Regény. U. ott, (1899.)
Szerkesztette a Charivari-Dongó cz. humorisztikus képes lapot 1848. jún. 15. (mutatványszáma) és júl. 1-től szept. 21-ig; hetenként kétszer jelent meg Budapesten; mutatv. és 25. száma; az Ördög Naplója cz. képes gúnyoros hetilapot 1861. márcz. 29-től jún. 28-ig; a Hétfejű Sárkány cz. humorisztikus naptárt 1862-re Erdőd névvel és a Jegyzék Naptárt 1864-re Pesten; a Torontált 1882. május 11-től 1891-ig Nagy-Becskereken és saját följegyzése szerint szerkesztette Budapesten a Hölgyfutárt és Családi Lapokat névtelenül.
Írt egy drámát: Zorzinák czímmel.
Álnevei és jegyei: Erdőd, Vihari, Don Gunarosz, Venil, L-a, G. és -a -v. (a Társalkodó, Nővilág, Bolond Miska, Hölgyfutár, Bolond Istók és Üstökös czímű lapokban).
Levele Simonffy Kálmához, Nagy-Kálló, 1855. október 21. (a m. nemz. múzeumban).
Arczképe, kőnyomat: Barabástól 1853., nyomt. Walzel A. F. Pesten, névaláírással (melléklet a Hölgyfutárhoz) és Arczkép-Album 1855. I.; aczélmetszés Wegertől Lipcsében, a 13. sz. munkájában; fénynyomatú arczképe Szana Koszorújában (1879. II.)
Honderü 1847. II. 12. sz.
Ujabbkori Ismeretek Tára V. 201. l.
Arczkép-Album 1855. I. arczk.
Ferenczy és Danielik, Magyar Irók I. 295., II. 404. l.
Kertbeny, C. M. Album bundert ungarischer Dichter. Dresden u. Pesth, 1854.
Pesti Napló 1861. 142., 161., 1879. 269., 270., 1888. 325., 1899. 310. sz. (Vadnai K.)
Ungarns Männer der Zeit. Prag, 1862. 185. l.
Sürgöny 1862. 165. sz.
Hazánk és a Külföld 1866. 23. sz.
Fővárosi Lapok 1866, I. (Frankenburg), 1879. 257., 1889. 227., 323., 326. sz.
Kisfaludy-Társaság Évlapjai. Uj F. VII. 1871-72. (Jókai).
Vutkovich Sándor, Magyar Irók Albuma. Pozsony, 1873. 246. l.
Szinnyei Könyvészete.
Jubileuma 1879: Képes Családi Lapok (Balázs S.), Hon 270. sz. Ellenőr 539., 587. sz. Havi Szemle, Nagybánya és Vidéke 47. sz.
Koszorú 1879. II. (Szana T.) fényny. arczk., 1880.
Vasárnapi Ujság 1879. 45. sz. arczk., 1899. 50. sz. arczk. (Szana Tamás.)
Pesti Hirlap 1879. 309. sz. 1881. 181. sz. L. lakása (Balázs Sándor).
Ellenőr 1879. 533., 537., 1880. 310. sz.
Petrik Könyvészete és Bibliogr.
M. Könyvészet 1898., 1891., 1894.
Nemzet 1889. 324. szám (Scossa Dezső).
Ország-Világ 1889. (Szabó Endre), 1891. 52. sz. arczk.
Torontál 1889. 47., 48., 1894. 275. (Morvay Győző). 1899. 285. sz.
Kiszlingstein Könyvészete.
Magyar Irók és Művészek. Pest, 1894. arczk.
Pallas Nagy Lexikona XI. 292. l. (Négyesy László).
Jubileuma 1899: M. Állam 254., 277. sz., Budapesti Hirlap 262., 298. sz. Magyarország 1899. 269. sz. Egyetértés 343. sz. és önéletrajzi adatok.