Latinovits Szaniszló (borsódi),
városi tanácsos, L. Vincze kir. főügyész és országgyűlési képviselő fia, szül. 1870. decz. Borsodon (Bácsm.); középiskoláit Kalocsán végezte, hol a magyar nyelv és irodalom tanárának Rosty Kálmánnak buzdítására versirással kezdett foglalkozni. Az érettségi vizsga letétele után a kalocsai nagyobb papnevelő intézetbe lépett; itt a 60-as években alakult egyházirodalmi iskolának, a sz. Ágoston-egyletnek buzgó tagja volt és vallásos költeményeivel Haynald bibornok figyelmét is magára vonta s több ízben díjakat nyert az egylettől. 1888-ban a papi pályától megvált és Budapesten a jogot hallgatta; majd a közjegyzői pályára lépett és a szigorlatot letevén, Bácsmegye több községében mint segéd-, később helyettes jegyző működött. Jelenleg Zombor város tanácsnoka; tevékeny tagja a márcz. 15. ünnepélyeket rendező bizottságnak és ódáival lelkesíti a közönséget.
A bácskai helyi lapoknak szorgalmas munkatársa; költeményeket és czikkeket írt a Bajai Közlönybe, a Zombor és Vidékébe s különösen sokat a Bácskába (1894-96.)
Munkája: Vadvirágok. Gödöllő, 1895. Nyom. Bpesten. (Költemények Latinovits Stanczi névvel. Ism. M. Szemle, Vasárnapi Ujság 8. sz., Ország-Világ 10. sz.)
M. Könyvészete 1895.
Dudás Gyula, A Latinovits-család története 28. l. és Latinovits Géza szives közlése.