országgyűlési képviselő, a függetlenségi párt egyik legrégibb tagja volt; több mint félszázadig szerepelt a nyilvános pályán, melyre b. Wesselényi Miklós mellett lépett fel, ki 1834-ben a pozsonyi országgyűlésre magával vitte; 1848-ban a tasnádi kerületet képviselte; de nem sokára a csatatérre ment és Világos után hosszabb ideig bujdosott a hazában. Az absolut kormány alatt jobbára Szatmármegyében tartózkodott, a hol az előkelőbb birtokosok egyike volt. Részt vett az 1861. országgyűlésen. 1865-68-ban egyike volt azon hét képviselőnek, akik megalakították a 48-as pártot. E pártnak hosszú évek során át elnöke volt. 1869-ben Szentesen választották meg és két országgyűlésen képviselte e kerületet; legutóbb pedig Zilahon lett képviselő. Az utóbbi években meggyengült egészsége miatt birtokain tartózkodott. Meghalt 1884. február 12-én Sakácsiban (Szilágym.) 74. éves korában.
Országgyűlési beszédei a Naplókban 1865-68. II. Inség ügye, III. Az 1866. nov. 17. leirat, Adóügyi javaslat, IX. Asztalos János és Madarász Vilmos elfogatása sat. 1869-72. IX. Köztörvényhatóságok rendezése, X. Községek rendezése, XXII. Választási visszaélések sat., 1872-1875. VIII. Király huszonötéves jubileuma sat.)
Vasárnapi Ujság 1864. 7. sz. (Nekr.)