kalocsai érsek; XXII. János pápa, Róbert Károly király ajánlatára, 1317-ben Lászlót, szent Ferencz-rendű szerzetes papot nevezte ki kalocsai érsekké. A pápai kinevező irat különösen kiemeli Lászlónak tudományát, azon kívül erkölcseinek nemességét és érett ítéletét. E Lászlóról még csak azt tudjuk, hogy az érsekségnek bizonyos távol fekvő jószágait Róbert Károlynak közelebb fekvőkért cserébe adta 1334-ben és hogy valamivel előbb, 1327-ben, a szent péteri cziszterczi apát és a pálosok perjele közt egy halastó miatt folyt perben ítélkezett. Neve utoljára fordul elő egy 1337. aug. kelt királyi okiraton, az 1836. máj. kelt egy másik királyi okirat pedig megüresedettnek mondja a kalocsai érseki széket. L. tehát ezen időközben halt meg.
L. részt vett a pápa által Avignonban 1329-ben összehívott értekezleten, melynek feladata volt véleményt mondani arról, hogy eretneki tan-e állítani, hogy Krisztus és az apostolok valami közös vagyonnal bírtak. Az értekezleten L. érsek is kimondta véleményét, röviden bár, de az tudományos képzettségének, kivált a kánonjogban való otthonosságának fényes bizonyítéka. Kézirati munkája a 1340. sz. vatikáni codexben maradt fenn; valamint a velenczei sz. Márk-könyvtár 176. sz. XV. századi codexében is. Kiadta Péterffy, S. Concilia. Posonii, 1741. I. 315. 1.
Katholikus Szemle 1899. 580. l. (Békési Emil.)