zeneművész és tanár, szül. 1819-ben Sasváron (Nyitram.); 1838-ban Pesten a német szinház zenekarához hegedűsnek szerződtették. A 40-es évek elején Pécsett, Eperjesen és Pesten a német szinháznál működött mint második tenorista; később a nemzeti zenede énektanára, majd a lipótvárosi bazilika karnagya lett. Az első magyar dalárda alapítója volt. Meghalt 1889. szeptember 16. Budapesten.
Írt számos egyházi művet, dalokat és miserészleteket.
Munkája: Rövid és gyakorlati énekiskola. Bpest, 1873. (Több kiadást ért.)
Kiszlingstein Könyvészete.
Pallas Nagy Lexikona XI. 238. l. (ld. Ábrányi Kornél) és gyászjelentés.