műszaki tanácsos, szül. 1857. jan. 1. Sárvárt (Vasm.); tanulmányait szülőföldén kezdte, majd Sopronban folytatta és 1875-től Budapesten a kir. József-műegyetemen fejezte be, hol 1882. ápr. 2. mérnökké avatták. Ezen intézetnek tovább is tagja maradt és egyideig a vízépítéstani tanszéknél mint assistens működött. Hajlamainak engedve, később a gyakorlat terére lépett, az akkoriban szervezett cultur-mérnöki intézménynél vállalva szolgálatot; előbb a felvidéken, azután a Dunántúl foglalkozott talajjavítási munkálatok tervezésével és kivitelével. 1884-ben Széchenyi Pál gróf földmívelésügyi miniszer megbizásából hosszasabban külföldön járt a nyugat-európai államok halászati viszonyainak tanulmányozása végett. Innét visszatérve, országos halászati felügyelőnek neveztetett ki, s első sorban a halászatról szóló törvény megalkotásán fáradozott, melynek jó részét ő készítette. Tevékeny részt vett mindazon intézkedésekben, a melyeket a kormány a halászat fejlesztése érdekében kezdeményezett.
Irodalmi munkássága szakmájába vágó egyes kérdések tárgyalására szorítkozik, mely dolgozatok főleg szaklapokban és egyes önálló füzetekben láttak napvilágot; így a Köztelekben (1892. A Balaton halászata, Dynamittal való halászat, Előadások és gyakorlatok halászok és haltenyésztők részére, A halak pusztulása a Volgában, A halászat és kenderáztatás, Halászati felügyelő jelentése, Haltenyésztés alagcsöveken, Mozgalmak a halászat terén, Tenyészszünk pisztrángot) sat. A pallas nagy Lexikonában ő írta a halászat körébe vágó czikkeket.
A Halászati Folyóiratot szerkeszti 1899. szept. 1. óta Budapesten.
Pallas Nagy Lexikona XI. 229. l.