Kvassay Edéné szentpéteri Kun Melanie,
előbbinek neje, szül. 1864. decz. 9. Pesten; szépség, szeretetreméltóság, vagyon és előkelő társadalmi állás birtokában folytonos irodalmi munkásságban töltötte életét. Meghalt 1884. szept. 23. veresegyházi birtokán (Pestm.), férjhezmenetele első évében.
Irt számos elbeszélést a fővárosi s vidéki lapokba; egy hosszabb elbeszélése Soha cz. az Egyetértésben (1884. ápr.); Csak egy rózsa volt cz. elbeszélésének közlését a Nemzet akkor kezdte meg, midőn már a ravatalon feküdt.
Munkái:
1. Sötét pontok. Regény. Bpest, 1884. Két kötet. (Előbb a Pesti Naplóban 1883. Ism. 1884: Figyelő, Bud. Hirlap 39., Nemzet 40., Ország-Világ 7., P. Napló 55., Magyarország és a Nagyvilág 9. Pester Lloyd 59. sz.)
2. A sors kegyenczei. Regény. U. ott, 1884. Három kötet. (Ism. Főv. Lapok 96., Nemzet 110., Harmonia 11. sz.)
1884 Budapesti Hirlap 266. sz. (Balogh Pál), P. Napló 265., Egyetértés 266., P. Hirlap 265. Hölgyek Lapja 39., Vasárnapi Ujság 39. (Nekr.), Ország-Világ 13. sz. arczk., Fővárosi Lapok 227. sz. (Beöthy Zsolt.)
Kiszlingstein Könyvészete.
Pallas Nagy Lexikona XI. 141. l. (Négyesy László) és gyászjelentés.