bölcseleti doktor, múzeumi segédőr, szül. 1864. nov. 6. Szabadkán (Bács-Bodrogm.); középiskoláit Fehértemplomban 1883. jún. 27. végezte. 1883-tól a budapesti egyetem bölcseleti fakultásán a latin és görög nyelven kívül a római joggal, ókori történettel, classikai archeologiával és művészettörténettel is foglalkozott. 1887. jan. 20. mint gyakornok a m. nemzeti múzeum szolgálatába lépett, az érem- és régiségtárához; 1888. márcz. 17. doktori oklevelet, 1890. máj. 5. pedig a classica philologiából tanári oklevelet nyert. 1888-tól Budapest székes főváros megbizatásából az aquincumi ásatásokat vezeti; a helyszinén emelt aquincumi múzeumot a napfényre került tárgyakból szintén ő rendezte be. 1889. jún. 23. múzeumi segédőr lett. Ismereteinek gyarapítására több ízben tett hazai s külföldi tanulmányutat; Olaszországban félévig tartózkodott. A m. n. múzeumban a görög-római érmészettel foglalkozik. 1892 óta a budapesti egyetemen az ókori művelődéstörténet magántanára.
Czikkei az Archeologiai Értesítőben (1887. A nisi éremlelet, Az ó-budai papföldi ásatások, 1888. Délvidéki és erdélyi múzeumok, Az aquincumi mithraeum, 1889. Az aquincumi Medea-szobor, az Ung. Revueben is, Hétfalusi éremlelet, Aquincumi múzeum, Római feliratos kövek Ó-Budán, 1890. A carnuntumi ásatások, Római sírok Ó-Budán és környékén, 1892. Archaeologiai mozgalmak Rómában 1876-1890-ben. Az ormódi arany kincs érmei, Római-kori temető Aquincumban. 1893. Két római kőemlék Ó-Budáról, 1896. Olasz- és horvátországi leletekről a honfoglalási korból, Nagybecskereki éremlelet, 1897. Az aquincumi castra kérdése, 1898. Mikor szállották meg a rómaiak a Dunántúl északkeleti részét? Néhány szó Nemesis cultusáról, Aquincumi kőemlékek); a Budapest Régiségei Bpest, 1889. rajzokkal (I. K. A legujabb aquincumi ásatások 1882-84 és 1889, függelékül: Az ásatások helyszinén talált érmek leirása, III. 1891. Az aquincumi amphitheatrum. Az 1890. és részben 1891. papföldi ásatások, függelékül: két lakóház, IV. 1892. Az építkezés Aquincumban, V. 1897. Az aquincumi múzeum és kőemlékei); az Egyetemes Philologiai Közlönyben (1885. 1887. könyvism., 1890. De inscriptionibus Latinis metro dactylico compositis, 1892-93. Pannonia római jogú városai és könyvism. 1897. Torma Károly); a Vasárnapi Ujságban (1889. Az ó-buai aquincumi ásatások, Római fürdők Aquincumban, 1891. Aquincum romjai közt); az Ungar. Revueben (1893. Die Ausgrabungen zu Aquincum 1879-1891.); a Pallas Nagy Lexikonában (I-IV. köt. ó-kori historiai és archaeologiai czikkek.)
Munkái:
1. Aquincum és romjai. Bpest, 1890. Négy alaprajzzal és 3 szövegképpel. (Ism. Egyet. Philol. Közlöny, Arch. Értesítő, 2. bőv. kiadás. U. ott, 1894. Németül: U. ott, 1894. Ism. Századok, Francziául. U. ott, 1894.)
2. Pannonia és Dacia. U. ott, 1895. (A magyar nemzet története I. kötet: Magyarország a királyság megalapításáig 2. könyv LVII-CCXLII. lap.)
M. Könyvészet 1890., 1894. 1898.
Vasárnapi Ujság 1895. 35. sz. arczkép.
Pallas nagy Lexikona XI. 129. l.