kir. tanácsos és alispán, K. Elek megyei főorvos és Vazáry Berta fia, szül. 1850. márcz. 16. Huszton (Máramarosm.); középiskolai tanulmányait 1868-ban fejezte be a m.-szigeti főiskolában; Kassán hallgatta a jogot. 1871-ben Máramaros-megye második aljegyzője, 1894-től alispánja volt. A király érdemei jutalmául kir. tanácsosi czímmel tüntette ki. A máramaros-szigeti takarékpénztár bukása nagy közgazdasági válságot idézett elő; ezen ügyet, mely az ő kormányzása alatt történt, annyira szívére vette, hogy 1898. febr. 15. öngyilkos lett; másnap az Iza folyóban arcczal a vízbe fordulva találták meg; előbb névjegyére följegyezte «becsületes voltam egész életemben».
Mátyás király emlékezete cz. pályadíjat nyert elégiáját a m.-szigeti ev. ref. lyceum 1866. júl. 15. záróünnepélyén olvasták fel. Czikkei a Máramaros vármegye leírása. Szerk. Szilágyi István. Bpest, 1876. cz. munkában (A megye közigazgatási szervezetének ismertetése, Közművelődést előmozdító egyletek); uzazásairól évenként tárczaczikkeket írt a helyi lapokba, így a Máramarosi Lapokba (1888. Sziettől Jeruzsálemig, 1892. Bosznia és Herczegovina, A szép Italia).
Munkái:
1. Máramaros vármegye szabályrendeletei. I. kötet. M.-Sziget, 1889.
2. Máramaros vármegye közigazgatásának mult évi története. U. ott, 1897. (Ism. Máramarosi Lapok 1897. 23. sz.)
Máramaros 1866. 27. sz. (Szilágyi István.)
Várady Gábor, Hulló levelek III. 261. l.
Máramarosi Lapok 1898. 14. sz. és gyászjelentés.