gazdatiszt és megyei hivatalnok, Petőfi barátja, K. Libor, Keglevich János gróf kasznárjának fia s K. János jószágfelügyelő unokaöcscse, szül. 1818. márcz. 6. Nagy-Orosziban (Nyitra-megyében); hat gymnasiumi osztályt végzett a kegyesrendieknél Nyitrán 1828-1836-ig; ekkor márcz. 6. a kegyesrendiek közé lépett, de még azon év jún. 29. elhagyta a rendet és Esztergomban gyógyszerész-gyakornok lett; majd a gazdasági pályára lépett és Sopronban 1839. okt. 21. Petőfivel csaknem egy időben katonának állott be (a br. Gollner gyalog-ezredbe). Petőfivel szoros barátságot kötött és vonzalmával enyhítette ennek betegeskedése alatt érzett elhagyatottságát. Midőn Petőfi megvált a katonaskodástól, Kuppisnak adta emlékül Orlay által csontlemezre festett arczképét és hozzá írta két költeményét: K. ... Vilmos barátomhoz (1842) és Katona barátomhoz (1814). K. kiszolgálta a hat évet; azután Keglevich János grófnál írnok lett; később ugyanott a gazdaságnál nyert alkalmazást. 1846-ban Pestre ment, hol unokatestvére K. Leó, elvezette Petőfi lakására; ekkor K. Pesten maradt és Petőfi segélyezte. 1847-ben Weisz báróhoz ment kasznárnak Barsmegyébe. 1848-ban honvéd lett. A szabadságharcz után Barsmegyénél szolgált Aranyos-Maróton; később megyei igazgató lett Komáromban és 1864. okt. halt meg.
Petőfivel levelezett és maga is irogatott a lapokba. A család nyilatkozata szerint kéziratai, Petőfinek arczképe s több levele, költeménye fiának Sándornak birtokába jutott; ennek hollétét azonban a rokonok nem tudják.
Budapesti Hirlap 1889. 226., 230., 234. sz. (Versényi György.)
Ferenczi Zoltán, Petőfi életrajza. Bpest, 1896. 189. l. (Neve hibásan van Kupisnak írva, mert a család minden tagja Kuppisnak írta és írja nevét, és K. rokonainak szives közlése.