cs. és kir. altábornagy, K. Lipót festő fia, szül. 1829-ben Bécsben; 1848-ban mint hadapród a 8. gyalogezredbe lépett, hol 1849-ben hadnagygyá léptették elő. 1851-ben a műszaki csapatnál főhadnagy lett és részt vett az osztrák csapatok vaskapui munkálatainál. 1856. lett kapitány; ez időtől kezdve többször megfordult Magyarországon és Erdélyben. 1870. a 63. gyalogezredhez tették át őrnagyi ranggal; 1877. alezredes; 1886-ban mint tábornokot a dalmácziai hadparancsnoksághoz osztották be; itt működött 1889-ig, midőn mint a III. osztályú vaskoronarend lovagja nyugalomba vonult. 1892-ben altábornagy lett és azóta Bécsben él. Délmagyarországi tartózkodása alatt jött azon eszmére, hogy a magyar és török között századokon keresztül folyt dunamelléki harczokat teszi tanulmánya tárgyává s e téren megjelent dolgozatai első helyet biztosítanak neki az e korszak hadtörténetével foglalkozó szakirók között.
Munkái:
1. Die Kämpfe Ungarns mit den Osmanen bis zur Schlacht bei Mohács 1526. Wien, 1895. (12 térképpel és tervrajzokkal. 2. átdolg. kiadás. U. ott, 1899.)
2. Die Kämpfe Osterreichs mit dem Osmanen vom Jahre 1526 bis 1537. Wien und Leipzig, 1899. (Bécs 1529. ostrom-térképével.)
Pallas Nagy Lexikona XI. 110. l. (Dézsi Lajos.)
Századok 1899. 171. l.