nagyváradi görög kath. püspöki titkár, szül. 1866. nov. 5. Szatmáron; ugyanott végezte a főgymnasiumot 1887-ben és az ottani theologiai seminariumnak volt a növendéke három évig; majd a szent Bazil-rendbe lépett Csernekhegyen (Munkács mellett); honnét azonban egy év mulva kilépett és egy évig nevelő volt Szatmár-Udvariban; honnét 1892. őszén a máramarosi kulturegylet alprefectusává választotta meg. Itt a jogakadémiának volt növendéke. 1894-ben Pável Mihály nagyváradi püspök bevette egyházmegyéjébe s ösztöndíjjal támogatva Budapestre küldötte, hogy ott a magyar, német, rumén irodalmat tanulmányozva, mint belényesi gymnasiumi tanárt alkalmazhassa. 1899. jún. 1. visszatért Nagyváradra s Pável püspök titkárjává és szentszéki jegyzőjévé nevezte ki. Lelkes híve a magyar-rumén testvériségnek és a mi ennek útjában áll, azt ostorozza sokszor kiméletlenül szóban és írásban.
Mint VI. gymnasiumi tanuló kezdte hirlapírói pályáját versekkel és tárczaczikkekkel a Szatmárban; mikor theologiai hallgató volt, főmunkatársul ment a laphoz; szorgalmas munkatársa volt a Szatmár és Vidékének és más vidéki lapokban is jelentek meg czikkei. A szerzetben munkatársa volt a Drohobeczky Gyula által szerkesztett Keletnek és Mikita Sándor Felvidéki Sionának (czikkeiben a görög kath. hitélet ébredését sürgette.) 1894-ben Máramaros-Szigeten egy ideig a Szabad Sajtót szerkesztette; ezután a Máramarosba írt politikai czikkeket. Budapesten 1894-től a M. Állam munkatársa lett, melyben Gedeon és más álnevek alatt egyházpolitikai harczot folytatott és az uralkodó liberalismust ostorozta. 1898. júliustól az Alkotmány szerkesztőségébe lépett, hol a néppárt érdekében czikkezett. Ruménul is írt mint theologus Lucaciu lapjába a Revista Catolikába, majd a Gutinulba egyházpolitikai czikkeket; a temesvári Dreptateába is írt.
Czikkei a M. Államban (1895. Az unió érdekében országos zsinat összehivásáról czikkezett, 1896. 216. sz. A román nyelv első emlékeinek tanusága, 1897. 54. sz. Kölcsönszavak a román nyelvben, 62., 63. sz. A női méltóság, felolv. a szent Imre-egyletben, 1898. 122. sz. Egy aposztata térítő, 132. sz. A nemzeti tőke egyesítésének eszméje, pályanyertes értekezés, Izrael haza megy, A fidelissima natio sorsa sat.); a Szépirodalmi Kertben (1897. könyvism.); a Rudolf-Emlék-Albumban (1897. A bazilika regénye); a Hittudom. Folyóiratnak is munkatársa.
Szerkesztette a Szatmár cz. hirlapot. 1888. febr. 25-től szept. 29-ig.
Munkája: A hit fegyvere. Bpest, 1897. (Görög kath. imakönyv.).
Rudolf-Emlék-Album 1897. arczk. és önéletrajzi adatok.