bölcseleti doktor, a keleti kereskedelmi akadémia igazgatója, a m. tudom. akadémia levelező tagja, szül. 1862. szept. 22. Sámsonban (Hajdúm.), honnét szülei még gyermekkorában Debreczenbe költöztek. Atyja Lustig Jakab kezdetben vagyonos kereskedő volt, de később elszegényedett; anyja a magyar nyelven kívül más nyelvet nem értett; így a fiú is csak magyar nyelvet hallott szülői házában. Középiskolai tanulmányait a debreczeni ev. ref. collegiumban végezte, hol Géresi Kálmán, a magyar nyelv tanára, volt fejlődésére nagy hatással. Már mint II. osztályú gymnasista tanulta P. Nagy Sándortól a franczia nyelvet és e mellett az angol nyelvet is elsajátította. Munkácsi Bernát buzdítására lett magyar nyelvész és 1879-ben a budapesti egyetem bölcselethallgatónak iratkozott be; Munkácsival egyetemben tette meg első fáradságos útját, jobbára gyalogszerrel, a moldvai csángók közt, hol nyelvjárási tanulmányokat tettek. Négy évig szorgalmasan hallgatta Simonyi, Vámbéry és Budenz előadásait. 1881-ben Lustig családi nevét Kúnosra változtatta. 1882-ben tette le a tanári s bölcseletdoktori vizsgákat. Az ugor nyelvek tüzetes tanulmánya után a török-tatár nyelvekhez fordult. Első feladatául az anyaggyűjtést tűzte ki és törökországi tanulmányútra határozta el magát, melyet 1885 tavaszán meg is kezdett a magyar tudományos akadémia s kezdetben a pesti zsidó nagy hitközség támogatása mellett. Konstantinápolyban a magyar eredetű Ömer effendi segítségével bejutott a török kolostorba és családi körökbe, hol öt évig mint Kádir effendi szerepelt. Mióta a magyar tudom. akadémiának első dolgozatait és gyűjteményeit megküldé, ezóta annak évi segélyében részesült. Nyaranta nagyobb utazásokat tett a távolabbi Keletre, így mindjárt az első évben Egyiptomba és Sziriába; onnét visszajövet Görögországba. A rákövetkező évben Szmirnába utazott, onnan egy szárazföldi utat tett meg Brusszáig; ugyanekkor Thessaliába is elrándult és néhány hetet töltött Szalonikiban és környékén. Háromszor tett nagyobb utazást Kis-Ázsia belsejébe, a legnagyobbat 1890 tavaszán a pétervári czászári akadémia megbizásából. Ezután visszatért Budapestre s miután az egyetemen a török nyelv és irodalomból magántanári képesítést nyert, hozzá látott a még ki nem adott gyűjteményének feldolgozásához. Párisban Barbier de Maynard turkologus ajánlatára a Société Asiatic megválasztotta tiszteletbeli tagjának. A magyar tudom. akadémiától 1889-ben kiküldött Corvinabizottságnak (Vámbéry, Fraknói, Abel, Thaly mellett) ő is tagja volt és ez alkalommal a szultán egy brillansokkal kirakott melltűvel ajándékozta meg; ezen kívül a Medsidje-rend kommandőrje s az Imtiáznak (a szultán házi rendjének) tulajdonosa. 1890-ben a kereskedelmi akadémia keleti tanfolyamában a török nyelv tanára, 1899-ben pedig az újonnan szervezett keleti kereskedelmi akadémia igazgatója lett. Keleti kézirak tanulmányozása végett Németországot, Hollandiát, Francziaországot, Belgiumot, Svéd-Norvégországot és Angolországot is meglátogatta. 1893. máj. 12. a m. tudom. akadémia megválasztotta levelező tagjának. 1899-ben a Deutsche Morgenländische Gesellschaft is tagjai közé választotta.
Czikkei a M. Nyelvőrben (1880-1881. A debreczeni nyelvjárás, Erdélyi kisebb nyelvjárások, A fel igekötő használatáról, 1882. A le igekötő használata, Szerelmi népdalok, A igék ikes ragozása a debreczeni nyelvjárásban, Müller Miksa és a népnyelv, Népetymologiai adatok ügyében, Kaján, A mássalhangzók dissimilatiója a magyarban, Lésen, cékáz, 1883. Népetymologia a természet országaiban, A magyar nyelv liquidáiról, 1884-1885. A helynevekben levő népetymologiáról, Nyelvészeti kutatások eredményei, 1892. Szómagyarázatok, 1893. Török-magyar szóegyezések: Galiba, Eben gubát cserél, Szemény, szëmény, Burjunti, 1896. Pergament körte és könyvismertetések, 1897. Mazur, Peszmet, peszmeg, 1898. Oszmán-török jövevényszók); a Tanulmányok az egyetemi magyar nyelvtani társaság köréből cz. gyűjteményben (II. Ikerszók, 1. 1881. Erdélyi kisebb nyelvjárások); a Pesti Hirlapban (1881. 31., 35. sz. Két moldvai csángó falu, 142. sz. Egy nap a moldvai csángók közt, 1889. 274. sz. Jeni-szeráj, akadémiai kutatások Stambulban); az Egyetemes Philol. Közlönyben (1882. könyvism., 1883. Népetymologia a tulajdonnevekben, 1885. könyvism.); a Nyelvtudományi Közleményekben (X. 1883. Magyar leg, Mordvin inksa, XVII. Magyar leány, Egy adat a mordvin hangtanhoz; Fordított népetymologiák, XIX. Erza-mordvin nyelvmutatvány: A bibliai történetből, 1883., XXII. 1892. Kis-ázsiai török nyelvemlék, XXIII. 1893. A török nők nyelve és költészete, XXVI-XXVIII. 1896-98. Magyar emlékek Konstantinápolyban, 1890. Izmidben); a M. Zsidó Szemlében (1885. Török zsidó világ, 1890. A sztambuli Jeni-szeraj zsidó kéziratai); a Budapesti Szemlében (L., LII. 1887. Oszmán-török népmesék, könyvism., 1894. Kisázsiai török népregények, Ada-Kále népe és nyelve, A kisázsiai vasutak mentén, 1899. Naszreddin hodsa tréfái); az Ungar. Revueben (1887. Über türkische Schattenspiele, Karagös., Eine türkische Siegfired-Sage, 1888. Über osmanische Volskmärchen, Der Pferdesohn, ein türkisches Volksmärchen, 1889. Osmanische Volskmärchen, 1890. Chanson populaires turques, 1892-93. Türkische Volksromane in Klein-Aisen); a Nemzetben (1887. 49. sz. Jóka ördöge a törököknél); a M. Salonban (1887. Magyar-török meseképek XII. 1889. A padisah könyvtára, 1890. Ismail Sáh, kis-ázsiai népregény, Két török népdal, 1892. Az újabb török irodalomról); a Hétben (1891. Leányrablás, rajz a kisázsiai népéletből); az Ethnographiában (1891. Helva-osztó ünnep Ada-Kaleban, Jelentés harmadik ada-kalei utamról); az Akadémiai Értesítőben (1892. Collectio Szilágyiana, 1893. Ada-Kále népe és nyelve, kivonat. Jelentés harmadik kis-ázsiai útjáról, 1896. Az oszmán-török nyelv idegen elemei, kivonat, A török nyelv magyar elemeiről, kivonat, Magyar-oszmán-nyelvi érintkezések, Naszreddin hodsa tréfáiból, kivonat); Am Urquellben (1893. Türkische Volksräthsel), a Bosnische Postban (1892. 6. sz. Türkische Gedankenlieder aus Ada-Kaleh, ugyanez az Ethnolog. Mittheilungenben); a Hunfalvy-Albumban (1892. Köroglu eposzából); a Pester Lloydban (1892. 163. sz. Türkisches Karagös-Theater); az Életben (1892. Török realizmus); az Egyenlőségbe is irogatott. Irt török irodalmi tárczákat a Pesti Naplóba, Magyar Hirlapba, Budapesti Naplóba; a Pallas nagy Lexikonában a török nyelv és irodalom czikkeit ő írta. A párisi Journal Asiatiqueben több czikke van, többek között a Fragments de poésie turque populaire, a bécsi Zeitschrift für Kunde des Morgenlandes havi folyóiratnak és a német Zeitschrift der deutschen morgenländischen Gesellschaft cz. tud. közlönynek is munkatársa. Több értekezése jelent meg a Strausz A. szerkesztésében megjelent Die Donauländer czímű folyóiratban és a német Orientalische Literatur-Zeitungban is (1899.)
Munkái:
1. Nyelvőrkalauz. Bpest, 1883. (Munkácsi Bernáttal együtt.)
2. A ki igekötő használata. Adalék a magyar jelentéstanhoz. U. ott, 1884.
3. A belviszonyragok használata a magyarban. U. ott, 1884. (Értekezések a nyelv- és széptudományok köréből XII. 4. Jutalmazott pályamunka. Munkácsi Bernáttal együtt.)
4. Három karagöz-játék. Török szöveg, jegyzetekkel és fordításai. U. ott, 1886. (Különny. a Nyelvtud. Közlemények XX. kötet.)
5. Oszmán-török népköltési gyűjtemény. U. ott, 1887-89. Két kötet. (I. Oszmán-török népmesék. Szóbeli közlés után gyűjtötte. II. Oszmán-török népmesék és népdalok. Szóbeli közlés után gyűjtötte és fordította. Ism. Egyet. Philol. Közlöny.)
6. Orta-Ojunu. Török népszinjáték Büjüdsü ojuni (a varázsló). Fordítással és jegyzetekkel ellátta. U. ott, 1889. (Francziául U. ott, 1889.)
7. Török népmesék. Eredetijét gyűjtötte és magyarra fordította. Vámbéry Ármin előszavával. Kiadja a Kisfaludy-Társaság. U. ott, 1889.
8. Anatoliai képek. U. ott, 1891. (Szépirodalmi Könyvtár VIII. Ism. Bud. Szemle LXVI.);
9. Kisázsiai török nyelvjárások. I. Brussza és Ájdin vidéke. U. ott, 1892.
10. Kisázsiai török népregények. U. ott, 1892. (Különny. a Budapesti Szemléből.)
11. Köroglu. Ázsia rablóhősének regénye. U. ott, 1893.
12. Turki fairy tales and folk tales Collected by I. Kunos, translated from the hungarian version by R. Nisbet Bain. illustrated by Celia Levetus. London, 1896. (Ism. Bud. Szemle XC.)
13. Kisázsia török dialektusairól. Székfoglaló értekezés. U. ott, 1896. (Értekezések a nyelv- és széptudom. köréből XVI. 9. Ism. Revue Critique.)
14. Mundarten der Osmanen. Gesammelt und übersetzt. St. Petersburg, 1899. (Proben der Volsklitteratur der türkischen Stämme. Herausgegeben von Dr. W. Radloff. VIII.)
15. Naszreddin hodsa tréfái. Török szövegét gyűjtötte, fordítással és jegyzetekkel ellátta. 1899. (Értekezések a nyelv- és széptud. köréből XVII. 1.)
16. Naszreddin hodsa tréfái. Török adomák. Elbeszéli K. I. 1899. Singer és Wolfner könyvkereskedése.
17. Chrestomathia turica. Szemelvények az ujabb török irodalomból. 1899. A keleti kereskedelmi akadémia kiadása.
Sajtó alatt van egy török nyelvkönyve, és a m. t. akadémia megbizásából szerkesztett török szótára.
M. Könyvészet 1887-89., 1891., 1896.
Kiszlingstein Könyvészete.
Egyenlőség 1891. 20. sz.
M. irók és művészek. Bpest, 1894. arczk.
Századunk Névváltoztatásai. Bpest, 1895. 143. l.
Magyar zsidók a Millenniumon. Bpest, 1896. 58., 147. l. arczk.
Pallas Nagy Lexikona XI. 106. l.
Schach Béla, Kereskedelmi iskoláink és tanáraik. Bpest, 1896. 30. 111. l.
Bricht Lipót, A budapesti kereskedelmi akadémia története. Bpest, 1896. 107. l.