r. kath. plébános, szül. 1839. márcz. 13. Váczon, K. Ernő hirlapíró testvérbátyja; iskoláit szülőhelyén, Budapesten és Egerben végezte, a hol 1854-ben a növendékpapok közé lépett. A hittudományi tanfolyamot már 21 éves korában elvégezvén, egy évet az egyházmegyei irodában töltött. 1861. okt. 18. pápai dispensatióval pappá szenteltetett és Várkonyba (Borsodm.) ment káplánnak, hol a latin classicusokkal foglalkozott és Seneca legszebb darabjait magyarra fordította. 1864-ben Török Szent-Miklósra küldte érseke, hol a magyar költészettel foglalkozott; versei a budapesti szépirodalmi lapokban és az Egerben jelentek meg. 1867-ben Egerbe költözött, hol mint székesegyházi karkáplán, hitelemző és képzőintézeti tanár nyert alkalmazást. 1883-ban az egri főkáptalan kegyurasága alá tartozó szomolyáni plébániát nyerte el, hol jelenleg is mint alesperes működik.
Czikkei az Egri Egyházmegyei Közlönyben (1870. Az iskola és a lelkész, Hozzászólás a polgári házasság kérdéséhez, 1871. A pápa függetlensége és aggodalmaink, Az álliberalismus és positivismus, 1873. Kalászatok az egyházi szónoklat mezejéről, Lévay Sándor, nekr., 1878. Az egyházi beszéd tartalmáról, 1883. Non praevalebunt); írt a Népiskolai Tanügybe (a Nogáll-féle káték birálata); az Egerbe hosszabb tanulmányt írt az Internationaleről. Gyászénekei a Zsasskovszky Ferencz-féle Temetőkönyvben (Eger, 1880.) jelentek meg.
Munkája: Az első vatikáni zsinat. Eger, ...
Kéziratban: Nicolas, Az Isten nélküli állam és Balmes, Etika cz. munkák fordítása.
Munkálatok XLVI. 353. l.
Koncz Ákos, Egri egyházmegyei papok az irodalmi téren. Eger, 1892. 150. lap
Schematismus Agriae 1897.