gymnasiumi tanár, később szerkesztő, több megye táblabirája, K. István csizmadiamester és Varga Anna nemes szülők fia, született 1760. szeptember 16-án Rév-Komáromban; ugyanott végezte iskoláit 1770-1778-ig. Pannonhalmán a szent Benedek-rendbe lépett és ott végezte 1780-1781-ben a bölcseletet; innét 1782-ben a pozsonyi seminariumba küldetett hittanulás végett. 1786. deczember 4-én a rend eloszlatván, K. megvált az egyházi pályától. 1787-ben tanári állást vállalt és 1788-1789-ig dicsérettel működött a komáromi, 1789-től a szombathelyi (hol az ékesszólást tanította) és 1796-99-ig az esztergomi gymnasiumokban; különösen szelíd bánásmódjával nagy mértékben nyerte meg tanítványainak szeretetét. 1799-ben a tanári hivataláról önkényt lemondott és nevelő volt hat évig Festetich György gróf László fiánál s utóbb rövid ideig gróf Viczaynál. 1806. júl. 2. Pesten megalapította a Hazai Tudósításokat, mely az első hosszabb életű rendszeres magyar hirlap volt a fővárosban; czélja s iránya különösen a nemzeti nyelv terjesztése és mívelése; lapjában eltérőleg az addigi szokásostól, főleg hazai ügyekkel akart foglalkozni; belátván azonban azt, hogy ez még akkor nem elégítette ki a közönséget, már 1808. júl. 2. a lap czímét és irányát Hazai és Külföldi Tudósításokra változtatta, s most nagyobbrészt külföldi tudósításokat hozott. A lap megindítására leginkább Kazinczy buzdította, a ki czikkeivel is támogatta a vállalatot; K. lelkesült az ügyért és még csekély vagyonát is, melyet tanári pályája alatt gyűjtött, koczkára tette; az engedélyt könnyen megkapta, miután a Martinovics-féle összeesküvésben semmi része sem volt. Ismerte az irodalmi erőket az országban, azokkal folytonos levelezésben állott és így levelezőinek serege nagy volt az egész országban. Lapja azonban az írói körök némely várakozásának nem felelt meg. Mindjárt a lap megindításakor Kazinczyval Csokonai sírköve ügyében polemiába keveredett; Kazinczy azontúl észrevehetőleg hidegebben viselkedett a lap iránt és ritkábban kereste fel leveleivel Kultsárt is; őt követték társai a meghasonlásban; így Guzmics Izidor és mások. K. ettől fogva irtózott a polemiától és szemlátomást kerülte. Szorosan ragaszkodott programmjához: «Mind dicsőge, mind boldogsága Nemzetünknek szorosan megkivánnya, hogy ne csak neveztessünk Magyaroknak, hanem legyünk valósággal Magyarok, azaz szóllyunk, beszéllyünk és irjunk magyarúl, hogy minden Magyar Nemes tudja és értse a köz dolgoknak és tulajdon ügyének folyamatját». Midőn a közönség óhajtásának és az akkori szokásoknak engedve, lapjában csak ritkán foglalkozhatott kedvencz eszméjével, a magyar színészettel és irodalommal, úgy vélt segíthetni a bajon, hogy 1817-ben megindította a Hasznos Mulatságok cz. melléklapot (1842-ig), melyben több hazánkat érdeklő czikket és költeményt hozott. E lap kezdte meg a népdalok közlését, a mit az olvasó közönség nagy tetszéssel fogadott, úgy hogy ennek megindítása után a törzslapnak előfizető közönsége is megkétszereződött; volt még a főlapnak másik melléklapja is, a Gazdaságbéli Gyűjtemény, melyből azonban az 1813. I. félévben csak tíz szám jelent meg. Mégis 22 évi szerkesztése alatt nem érte el azt a színvonalt, melyet a külföldi journalistika előrehaladása mértékében utódai létesítettek. A magyar szinészet iránt rajongott; habár a kezdet nehézségeit leküzdeni nem tudó szinészetünk már-már hanyatlásnak indult, 1813-ban, midőn nov. 19. már ismét Pesten játszottak, elvállalta a szinésztársaság igazgatását és a társaságot tetemes áldozattal 1815-ig fentartotta. Saját pénzéből rendbe szedette a könyvtárt, a ruhatárt megújíttatta s új díszleteket festetett. Mily kedves, buzgó, áldozatkész ember volt K. a színészek iránt, eléggé tanúsítják Deryné szavai: «Mindenikünk könnyezve bucsuzott el a derék Kultsár István úrtól és kedves Pestünktől s abban minden jó ismerősünktől» (Naplója I. 248. 1.). Ekkor buzdítá a nemzetet K. egy magyar központi szinház felépítésére; ezen nemes törekvését 1815-ben kiadott munkájával is tanúsította. Az ő háza volt az akkori irodalom kitünőségeinek találkozója; Teleki László gróf, Beregszászi Pál, Gombos, Horvát István, Helmeczy, Fejér György, Vitkovics, Szemere, Bilkei Pap Ferencz, Schittensam Szaniszló (utóbb Töltényi), Ungvár-Németi Tóth László, Kisfaludy Károly, Kazinczy Ferencz és többen fordultak meg itt. K. mint az egyetlen pesti magyar hirlap írója, a pesti magyar írói társaséletnek is természetes központja volt. Toldy szerint «talentoma és izlése kevés, tudománya több, hazafiúi önfeláldozó buzgósága legtöbb az egész körben: innen azon tisztelet és tekintély, melyben minden párt emberei előtt oly méltón állt». K. az volt e század első negyedében Pesten, a mi az előbbinek utolsó tizedében Bécsben Görög és Kerekes. Megemlítendő még az is, hogy mindig talpig magyarban járt; szeretett tánczolni s maga is szerkesztett egy három részből (toborzó, lejtő és friss) álló magyar tánczot. Az irodalmat érdeklő kérdések megfejtésére jutalmakat tűzött ki (így 1804-ben azt a pályakérdést: Mennyire ment már a magyar nyelv kimíveltetése? micsoda módok és eszközök által kellene azt nagyobbra vinni? melynek díját Kis János nyerte el.) Könyveket iratott, azokat kiadta, vagy a megjelent munkákat tömeges vétel és osztogatás által pártolta és terjesztette. Ő adta ki Beregszászi Nagy Pál, Dissertatio philologica de vocabulorum derivatione ac formatione in lingua magyarica. Pestini, 1815. cz. munkáját; (Jankowich Miklós szerint: saját költségén még a következő munkákat nyomatta ki: Rőth József, Nemzetek és nemzeti viseletek esmerete. Pest, 1804.; Gróf Teleki László esdeklése a magyar nyelv előmozdításáról. U. ott, 1806.; Pánczél Pál, A magyar nyelv állapotjáról. U. ott, 1806.; Kis János, A magyar nyelv állapotjáról. U. ott, 1806., Pucz Antal, A teremtő ismerete. U. ott, 1807.; Szirmay Antal, A tokaji, vagyis hegyallyai szőllőknek ültetéséről, a boroknak csinálódásáról és megtartásáról. U. ott, 1810.; Baróti Szabó Dávid, Virgilius Eneissének II. darabja. U. ott, 1813.; Vályi Nagy Ferencz, Bion és Moschus Idillioma. U. ott, 1817.; Ungvárnémeti Tóth László Görög versei, magyar tolmácsolással. U. ott, 1818. és Lentsés Antal, A gyapjunak tulajdonságairól, mely azonban már K. halála után 1830-ban jelent meg Pesten. Karacs, Európa Atlaszát is ő adta ki.) Horvát Istvánt ő bírta rá, hogy őstörténeti Rajzolatait elkészítse, melyeket saját költségén kinyomatott és hirlap-olvasóinak ajándékul megküldött. Maga is nagy könyvtárt gyűjtött és születéshelye, Komárom iránt azzal bizonyítá háláját, hogy a városi rajziskolának adott nagy mennyiségű rajzkészleten kívül, a megyének 1827. okt. 4. közel négyezer kötetből álló könyvtárt ajándékozott és annak kezelésére s gyarapítására alapítványt tett. 1827-ben azon vigasztaló öröm érte Kulcsárt, hogy a magyar akadémia felállítása törvénynyé vált; a nádor, becsülve K. érdemeit, tagjává nevezte azon országos választmánynak, mely az akadémia rendszabályait megállapította. Midőn K. az akadémia megalakulása fölötti örömét fejezte ki Toldy előtt, így szólott: «Nem mi öregek vagyunk hivatva, az új kornak ez institutióját megtermékenyíteni: az ifju ivadékra néz e teher és becsület; ne feledjétek, hogy az csak úgy fog reátok is díszt sugároztatni, ha tőletek kap. Én nem foglak együtt látni; de lelkem irigység nélkül fogna titeket ott látni, hol én és az én kortársaim tétlen vendégek volnánk». Részt vett az országos választmány néhány ülésében. A jenai mineralogiai társaság 1802. szept. 27. választotta tagjává. Mielőtt a m. tudom. akadémia tagnak megválasztotta volna, meghalt 1828. márcz. 30. Pesten. Lapjában Horvát István bucsúztatta el. Koporsóját az akadémia felállítására együtt ült országos választmány tagjai kisérték. A pestbelvárosi főegyház sirboltjában nyugszik és emlékét az egyház belsejében fehér márványból, Ferenczy szobrász által készített emlékkő tartja fenn. Egyetlen fia István szerencsétlen esés következtében atyja után a következő évben szintén meghalt. A Hazai s Külföldi Tudósítások kiadását (később Nemzeti Ujság cz.) özvegye Perger Anna Mária mint tulajdonos folytatta 1848-ig.
Magyar költeménye van az Onomasticon ... regni Hungariae palatini Josephi Pestini anno 1805 ... Budae cz. munkában. Czikke a Magyar Kurirban (1805. II. 37. sz. Tudományos és a magyar nyelv csinosodását igen közelről tárgyazó jelentés); a Hazai s Külföldi Tudósításokban (1811. II. 44., 45. sz. Winterl Jakab biographiája, 1814. II. 12. sz. a magyar szinház építésére buztító vezérczikke sat.); a Tud. Gyűjteményben (1817. I. könyvism., 1818. III. Magyar nyelv ünnepéről, szólás a m. n. múzeumban Pesten nov. 23. 1817.); az Aurórában (1822., 1825. Füred, Tihany 1823. költ.)
Munkái:
1. Bajnoknék levelei Ovidiusból. Első levél, mellyel 1789. esztendőnek kezdetére mélt. grófné Grassalkovich Anna asszonynak mélt. gróf Vitzai Mihály élete párjának kedveskedni kiván. Komárom.
2. B. Laudonnak nándorfejérvári győzedelme. Szombathely, 1790. (Költemény.)
3. Törökországi levelek, melyekben a II. Rákóczi Ferencz fejedelemmel bujdosó magyarok történetei más egyéb emlékezetes dolgokkal együtt barátságosan eléadatnak. Irta Mikes Kelemen, Az emlitett fejedelemnek néhai kamarássa. Most pedig az eredetképpen való magyar kézirásokból kiadta ... Szombathely. 1794. (K. előszavában írja, hogy 1762-ben, midőn a rodostói magyar menekültek telepe feloszlott, Tót Ferencz franczia pattantyús tiszt Konstantinápolyban tartózkodott; később hazájába visszatért és 1793. szept. 22. Tarcsán Vasmegyében meghalt; kétségtelen, hogy K., akkor szombathelyi tanár, Tót hagyatékából szerezte meg az eredeti kéziratot és az ő érdeme, hogy azonnal ki is adta.)
4. Hiradás Gebhardi Lajosnak Magyarország Historiájáról. Pest, 1802.
5. Magyarország historiája Gebhardi Lajos Albert munkáiból magyaráza Hegyi József. Megigazította, 1803-ig folytatta Kultsár István, U. ott, 1798-1803. Négy kötet. (K. 1777-1803-ig folytatta a IV. kötet 253. lapjától a 256. lapig, hol a munka félbeszakadt. Ism. Schedius, Zeitschrift von und für Ungern 1804. 377. 1.)
6. Főtiszt. Prág György Magyarország történetirójának emlékezete. XVI. Novemb. 1801. Pest.
7. Krónika. A mohácsi veszedelemtől a bécsi békülésig Magyarországban, Erdélyben, Havasalföldön és Moldvában történt dolgokról. U. ott, 1805. (Ez egy nagyobb vállalatnak több kézirati munkából, Bethlen Farkas Historiájából sat. szerkesztett programmja; a tervezett vállalat t. i. magában foglalta volna: I. Magyar történetek gyűjteményét és II. Eredeti történetírókat; ennek első kötete Muglen Henrik magyarországi Krónikájának fordítása lett volna jegyzetekkel és magyarázatokkal, mely azonban nem jelent meg.)
8. Hiradás a Hazai Tudósítások eránt. U. ott, Bőjtmáshava 1. 1806.
9. Hazafiui javallás magyar nemzeti theátrom épitéséről, mely egyszersmind a fejedelmi szövetség győzelmének és a három felség Pesten létének emlékeztető jele legyen. U. ott, ot. 25. 1814.
10. Buzdítás a nemzeti theátrom felépítésére. U. ott, 1815. ápr. 25. (Ujra lenyomtatva a Hazánk és Külföldben 1867. 26. sz.)
11. Siralom. Gyászvers Hermine Anhalt-Bernburg-Schaumburg ő császári főherczegségének Magyarország nádor-ispányának hitveséhez. U. ott, 181. okt. 8.
12. Szóllás a magyar nemzeti muzeumban Pesten nov. 23. 1817. tartott magyar nyelv ünnepéről. Marosvásárhely, 1818. (A Tudom. Gyűjtemény 1818. III. kötetéből lenyomtatva.)
Levelei: Esztergom 1797. dcz. 6. (Zalai Közlöny 1882. 13-15. sz.), Pest, 1802. jún. 6. (Vasárnapi Ujság 1869. 19. sz.), id. báró Wesselényi Miklóshoz, Pest, 1806. jan. 17. (Történeti Lapok I. 1874. 20. sz.), a soproni magyar társasághoz, Pest, 1806. máj. 18. (Kovács Sándor, Soproni magyar társaság története. Sopron, 1890. 119-120. 1.), Guzmics Izidorhoz, Pest, 1822. máj. 30. (Irodalomtörténeti Közlemények 1895. 205. 1.); a m. n. múzeumban: Gróf Széchenyi Ferenczhez, Pest, 1803. márcz. 30. és Horvát Istvánhoz írt két levele van; egy levele Rumyhoz 1827-ből van a m. tud. akadémiában. Benkő Kálmán egy szinművét is említi: Nándorfehérvár győzedelme, mely kéziratban maradt.
Kulcsár-codex 1539-ből. Kis negyedrét alakú papiros-codex. Egy kéz irása, Pápai szerzetesé, ki nevét és a másolás évét (1539) feljegyezte az utolsó két sorban. Tartalma: a zsoltárok forditása, közben nehány egyéb darabbal (a Te Deum, az Athanasius-féle hitvallás, Deuteronomium 32. fej., imádságok. Egykori birtokosáról és első ismertetőjéről K-ról kapta nevét. A m. n. múzeum tulajdona. Kiadva és ismertetve Volf Györgytől, Nyelvemléktár VIII. k. Bpest, 1879., 1881.
Álnevei: Szüzvári és Szegvári.
Arczképe: rézmetszet Passinitól (a Tudom. Gyűjtemény 1830. I. kötetében.)
Allgemeine Literatur-Zeitung. Jena u. Leipzig, 1802. 182. sz. Intelligenzblatt.
Annalen der Literatur 1803. Intelligenzblatt 25. sz.
Hazai és Külföldi Tudósítások 1813. II. 8., 1814. II. 12., 1828. I. 27. sz. (Horvát István.)
M. Theatrumi Almanák 1814-re. Pest.
M. Kurir 1827. II. 51., 52. sz. (K.-könyvtár), 1828. I. 28. szám.
Tudományos Gyűjtemény 1827. XI. 119. (K. alapítványa és alapító levele). 1828. IV. 12. l., 1830. I. arczk.
K. halálára írt versek. Buda, 1828.
Vereinigte Ofner-Pester Zeitung 1828. 27. sz.
M. Tudós-Társaság Évkönyvei. Pest, 1833. I. 38. l.
Honművész 1833. 1. sz. (Siremléke.)
M. Hazai Vándor. Pest. 1839. arczk.
Pesti Napló 1855. 125. sz. (K.-könyvtár.)
Magyar Sajtó 1856. 47. sz. (Toldy F.), 1862. 289. sz. (K.-könyvtár.)
Ferenczy és Danielik, M. Irók. Pest, 1856. I. 290. l.
Vahot Imre Nagy Képes Naptára 1856. 177. l. (Balogh István.)
Hölgyfutár 1857. 142. sz.
Nagy Iván, Magyarország Családai VI. 501. l.
Toldy Ferenzc, M. Nemzeti Irodalom Története. Költészet Története és Összegyüjtött Munkái VII. 84. l.
Vasárnapi Ujság 1863. 49. sz. arczk.
Wurzbach, Biogr. Lexikon. Wien, 1865. XIII. 354. l.
Gyulai Pál, Vörösmarty életrajza. Pest, 1866., Katona József és Bánk bánja. Bpest, 1888.
Benkő Kálmán M. Szinvilág. Bpest, 1873. 94. l.
Reform 1875. 40. sz. (Toldy, K. köre.)
Századok 1875. 573. l. (Thaly K., Mikes kéziratai.)
Kisfaludy-Társaság Évlapjai 1875. 209. l. (Toldy F. Irodalmi társasköreink.)
Ellenőr 1878. 161. sz. (Hindy Árpád.)
Déryné Naplója. Bpest, 1879. I. 220., 230., 243., 248-49., 265-66. l.
Figyelő IV. (Abafi, Mikes müveiről), XIV. (Gróf Dessewffy József level K.-hoz), XXI. (Karacs Teréz), XXIII. (Váczy János), XXIV. 301. l.
Komáromi Lapok 1881. 37. sz. (K.-könyvtár.)
Hon 1881. 254. sz. (K.-könyvtár.)
Szinnyei József, idősb, A komáromi magyar szinészet története. Komárom. 1881. 27-37. l.
Kerékgyártó Árpád, Magyarország Emléknapjai. Bpest, 1882. 663. l.
György Aladár, Magyarország köz- és magánkönyvtárai. Bpest, 1886-87. 122. l. (Hivatalos Statisztikai Közlemények.)
Beöthy Zsolt, A szépprózai elbeszélés. Bpest, 1886. I. 205., II. 134. l.
Bayer József, A Nemzeti Játékszin Története. Bpest, 1887. Két kötet és A magyar drámairodalom története. Bpest, 1897. II.
Zelliger Alajos, Esztergom-Vármegyei Irók. Bpest, 1888. 109. l.
Egyetemes Philologiai Közlöny 1889. (K. mint szinigazgató.)
Petrik Bibliogr.
Takáts Sándor, Péteri Takáts József, Bpest, 1890. 103., 104., 139. l. Kazinczy Ferencz Levelezése. Bpest, 1892-1898. III-VIII.
1894: Fővárosi Lapok 315. sz. (Hindy Á.), Kolozsvár 295. sz. (Hindy, K. mint szerkesztő), Erdélyi Muzeum (Hindy), Irodalomtörténeti Közlemények 1894. 64. l., Zolnai Gyula, Nyelvemlékeink. Bpest, 1894. 36., 37., 43. l. (K.-codex.)
Vass Bertalan, Horvát István életrajza. Bpest, 1895. 64. l.
Pallas Nagy Lexikona XI. 96. lap. (Négyesy László.)
Ferenczi Zoltán, Petőfi életrajza. Bpest, 1896. 82. l. és A kolozsvári szinészet és szinház története. Kolozsvár, 1897.
Horváth Cyrill, A magyar irodalom története. Bpest, 1899. I. 134. l. (K.-codex.)
Jankovich Miklós, Magyar Bibliographia cz. kézirata (a m. tudom. akadémia levéltárában) Gallik Oszvald komáromi gymnasiumi igazgató szives tudósítása az ottani halottak anyakönyvéből és a gymnasiumi jegyzőkönyvből és gyászjelentés.