protestáns lelkész; származását, mivel göcseji tájszólással írta műveit, zalamegyeinek tartják, valószinű, hogy Alsó-Lindván született. Gyermek- és ifjúkoráról, tanulása körülményeiről nem tudunk semmit. Kiképeztetése után valahol más vidéken, nem pedig szülőföldén nyert lelkészi hivatalt. Ezt azután a protestánsokat háborgató üldözések következtében, bizonyosan elüzetés folytán hagyta oda s a Bánffy Miklós védszárnyai alá Alsó-Lindvára menekült, hol egyelőre tanítóul alkalmaztatott; (v. ö. 1. sz. művének ajánlását Bánfi Miklósnak, mely 1573. aug. 28. kelt czímlapján is mesternek nevezte magát.) Munkáit is pártfogóinak, a Bánffyaknak ajánlotta. Kevés idő elteltével már lelkész lett Alsó-Lindván, a miről 1573. máj. 12. Bánffynak ajánlott postillái tanúskodnak; de lehetett egy azon időben mester is lelkész is, a mester czímet pedig a külföldi egyetemeken nyerhette (a m. magister). Annyi bizonyos, hogy pártfogója családjának már ez időben is kedves és bizalmas embere lehetett, bizonyítja az, hogy az azon év tavaszán, 1573. márcz. 21. Bánffy Katalinnak ő is egyik keresztatyja volt. Debreczeni Ember Pál azt állítja, hogy K. ez évben zalamegyei esperes lett. Élete további folyamáról, mely 1577. jún. 11-ig terjedt, forrásaink hallgatnak.
Munkái, melyeket az egységes protestantismus szellemében, minden szorosabb felekezeti felfogás mellőzésével írt, a következők:
1. Az Halalra Valo Keszöletröl Rövid Tanossag: melyben az körösztien embernec, acki az Isten orságát akaria keresni, életénec rendi irattatic meg. Az Also Linduai Kultsár György Mester által a szent irásbol, és tudos Doctoroc irásaibol szedettetett. 2. Timoth: 3. Minden irás mely az Istentöl es az ö ihlésséböl vagion, haznos az taneitásra, meg fedêsre, meg iobbitásra, és oktatâsra, mely az igaságban lézön, hogy az Istennek emböre êp legyen mindön féle is czeleködetökre készitetuên. Alsó-Lindva, 1573. (Egyetlen példánya a m. n. múzeumban, melyet 1874-ben szerzett meg a múzeum Liszkay József pépai ev. ref. lelkésztől, kihez néhai Tóth Ferencz ref. lelkész könyvtárával jutott).
2. Az Ördögnec a penitencia tarto Bünössel valo vetekedéséről: es az kétségbe esés ellen az Reménségröl valo tanusság: Irattatot: Az Also Linduai Koltsar Giorgy Méster által. Luc. 22.… U. ott, 1573. (Ajánlva van Zrinyi Györgynek, Kristófnak és Miklósnak, kik az ajánlás szerint kétségtelenül protestánsok voltak. Egyetlen példánya a m. n. múzeumban.)
3. Postilla, az az: Evangeliomoknak, mellyeket esztendö által Keresztyènek gyülezetibe szoktak olvasni és hirdetni, Praedikátzio szerint való magyarázattya. U. ott, 1574. (Ajánlva van A. Lindvai Bánfi Miklós szalai főispánnak és Maximilián király pohárnokának. «Also Lynduán írta Pynkesd hauánac 12. napján. 1574. esztendőben. Nagysá. Predicatora Also Lynduai Kultsár Györg'.» Ujabb kiadása: Bártfa 1579. és 1597.
Lampe (Ember Pál). Historia ecclesiae reformatae in Hungaria. Utrecht, 1728. 660. l.
Bod. M. Athenas 145. l. (Neve hibásan Koltsárnak irva s utána több életirójánál.)
Horányi, Memoria II. 421. l.
Pray, Index Rariorum Librorum II. 19. l.
Katona, Historica Critica XXVIII. 846. l.
Protestáns Egyh. és Isk. Figyelmező 1870. 198., 313. l. (Eötvös Lajos), 1873. 97.
Magyar Könyv-Szemle 1878. 266., 1895. 319. l.
Szabó Károly, Régi M. Könyvtár. Bpest, 1879. I.
Figyelő XXIII., XXIV. 1887-88. (Kulcsár Ernö, Zoványi Jenö és Warga Lajos.)
Zoványi Jenő. Theologiai Ismeretek Tára II. 300. l.
Horváth Cyrill, A M. Irodalom Története. Bpest, 1899. I. 223. l.