Kubinyi Ágoston (felső-kubini és nagyolaszi),
kir. tanácsos, a m. n. múzeum igazgatója, a m. tudom. akadémia tiszteleti és igazgató tagja, K. András és Prónay Éva fia, szül. 1799. máj. 30. Videfalván (Nógrádm.); első neveltetését 1804-től testvérbátyjával K. Ferenczczel együtt az atyai háznál nyerte Ragyóczy János papjelölttől, ki különösen a füvészetet és madártant kedveltette meg velök úgy, hogy midőn K. 1806-ban a beszerczebányai ág. ev. iskolába ment, már szenvedélyes madártojás- és növénygyűjtő lett; Zipser András pedig, ki ott leánynevelőintézet tulajdonosa volt, az ásványtanban és rajzolásban oktatta. 1812. okt. Debreczenbe ment, hol két évig rhetorikát és költészetet, 1815-ben pedig természettant és mathesist tanult. Az 1815. bécsi congressuson hat hetet töltött. A pesti egyetemen a bölcseleten kívül a füvészetet, diplomaticát, numismaticát és archaeologiát hallgatta. 1819-ben végezvén iskoláit, táblai jegyző lett Szentkirályi László itélőmesternél és ekkor ismerkedett meg Forgó György, Thaisz Endre, Bártfay László, Horvát István, Szemere Pál, Kazinczy Ferenczczel (kivel levelezett is), Fáy Andrással és más írókkal, kik megkedveltették vele irodalmunkat. 1821-ben Nógrád-megyében mint aljegyző kezdette meg politikai és közigazgatási pályáját, melyet 1842-ig mint megyei főbiztos ugyan e megyében folytatott. Az 1825. országgyűlésen mint távollevők követe volt jelen. Ez alatt mint buzgó protestáns az egyházi ügyek igazgatásában oly tevékeny rész vett, hogy a felekezete őt már 1827-ben iskolai, 1837-ben esperességi felügyelőnek választotta meg, mely hivatalt ő a protestantismusra nézve nehéz időkben oly hazafias buzgósággal és annyi tapintattal viselt, hogy a nógrádi esperesség hazánkban a magyarosodás ügyében zászlóvivő volt. Ugyanez időben a népnevelés és a magyar nyelv terjesztésére K. Nógrád-megyében egy nemzeti intézet alapítását indítványozta, melynek alaptőkéje jelenleg 40,00 frtnál többre gyarapodott. A kamatok évenként a falusi tanuló ifjúság között valláskülönbség nékül könyvekre és jutalmakra osztanak ki. Szintúgy alapította K. a nógrádi esperességben az egyházi könyvtárt, mely a losonczi ágost. ev. iskolában állíttatott fel és olvasótársulattal köttetett össze; ez időnként jutalomkérdéseket is tűzött kis munkálatait nyomtatásban is kiadta. 1841-ben az id. Bene Ferencz orvosdoktor által életbeléptetett m. orvosok és természetvzsgálók nagygyűléseiben buzgó részt vett, hatáskörét, irányát Benével együtt teljesen megváltoztatták. Ezen időtől kezdve vándorgyűléseinek 1872-ben elnöke, 1841., 1845., 1847., 1867., 1868. alelnöke volt. 1842-ben már több külföldi tudományos társulat oklevelét bírta. Az ország nádora ekkor a magyar nemzeti múzeum igazgatójának jelölte ki. Mielőtt azonban hivatalát elfoglalta, ismereteinek gyarapítására külföldre utazott. 1843. ápr. 12. neveztetett ki a múzeum igazgatójának. (1849. jún. 28. lemondott, aug. 22. visszahelyeztetett). Hivatalos működésének első teendője volt a Pyrker László által a nemzeti múzeumnak adományozott becses képtár felállítása; azután adakozások útján 24,000 frtra emelte tőkéjét a magyar nemzeti képcsarnoki egyesületnek, mely czélul tűzte ki, hogy magyar művészek által készült művek beszereztessenek és a nemzeti képcsarnokban felállíttassanak. A m. tudom. akadémia 1843. okt. 7. tiszteleti s 1853. márcz. 16. igazgató tagjának választotta. 1845-ben ő felsége a királyi tanácsosi czímet adományoza neki és ő volt az első, a ki mint ilyen magyar oklevelet nyert. 1850-től kezdve a múzeum sivatag és puszta küludvarát kertté alakította át, a gyűjtemények felállítására hiányzó szekrényeket megszerezte, a múzeum épületében virág- és terménykiállításokat, hangversenyeket rendezett, melyeknek jövedelme a múzeumi kertre fordíttatott; ezen czélra s a szekrényekre így sikerült 92,000 frtot gyűjtenie. Midőn 1849-ben az oroszok Losoncz városát és annak minden gyűjteményét teljesen elpusztították, K. igen lelkes tevékenységet fejtett ki a szintén elpusztított könyvtár pótlására; néhány hó alatt annyi könyvet és oly pénzösszeget gyűjtött össze, hogy egy városi könyvtár megalapítása lehetségessé vált, melyben a könyvek száma rövid idő alatt 15,000-re szaporodott. 1851-ben bátyjával K. Ferenczczel együtt a m. földtani társulat alakításában igen tevékeny részt vett, melynek elnökévé választatott meg. 1854 végén indítványozta az Ipolysajóvölgyi vasuat és az e végre kieszközlött tanácskozmányban a vállalat ideiglenes elnökeül választatott, midőn 1855. márcz. 17. társulatalakítási gyűlését tartotta. 1857-ben ismét éjszaki Németországot, Belgiumot és Hollandiát utazva be, a scheweningeni tengeri fürdőben báró Sina Simonnal találkozott, a kitől a múzeum gyűjteményei szaporítására 1000 frot nyert, miből azonnal ott helyben kitömött állatokat, csontvázakat, csigákat, könyveket sat. a múzeum számára szerzett. 1857-ben Ferencz József király, a múzeum látogatása alkalmával, gyémántos gyűrűvel ajándékozta meg és 1858-ban kamarássá is kinevezte. 1869. február 25-én a múzeum igazgatásától fölmentetvén, teljes fizetéssel nyugdíjaztatott és a király által a vaskoronarend III. osztályú keresztjével jutalmaztatott. Ekkor a magánéletbe vonult. 1847-ben a hesseni nagyherczegi Lajos-lovagrend, 1852. a portugalli Mária fogantatási de villa viciosa lovagrend, 1859. a porosz szent János-lovagrend tiszteleti vitéze lett. A bécsi állattani, a passaui természetudományi, az amsterdami Natura artis Magistra nevű állattani kert, a luxemburgi régészeti társulat tiszteleti taggá, a majna-rajnai, száz-altenburgi, koppenhágai északi, a római archaeologiai társulatok és a görliczi tudós társaság levelező tagukká nevezték ki. Hosszas betegeskdés után, mely őt minden évben külföldi fürdők látogatására kényszerítette, 1873. szept. 19. halt meg Budapesten. A m. tudom. akadémiában 1876. jún. 26. Nendtvich Károly tartott fölötte emlékbeszédet.
Czikkei a Felsőmagyarországi Minervában (1829. A mammuth), a Pesti Hirlapban (1841. 41. sz. Terv a miként alakulandó magyarországi orvosi és természetvizsgáló társaságról); a Társalkodóban (1842. A teljes napfogyatkozás júl. 8. 1842. Surányban, Nógrádmegyében), a M. orvosok és természetvizsgálók Munkálataiban (II. 1842. Elnöki megnyitó beszéd, Befejező beszéd, III. 1843. Kirándulás Pohorelláról a Királyhegyre júl. 28. 1842. némi földismei és füvészi tekintetben, V. 1845. Az állattanról külföldön és Magyarhonban, A papirról archeologiai és természettani szempontból, VI. 1846. Észrevételek a társulatokról, különösen a m. orv. és term. nagygyűlésről, VII. 1847. Bucsúbeszéde,VIII. 1863. József főherczeg, mint füvész és archeolog, Bucsúbeszéde Sopronban, X. 1864. Bucsúszava Marosvásárhelyt, XII. 1868. Megnyitó beszéde Rimaszombatban, XIII. 1869. Bucsúbeszéde Egerben, XIV. 1870. Bucsúszavai Fiuméban, XV. 1872. Magyar urfiaink neveltetése a század elején és most), a Gazdasági Lapokban (1851. Az országos terménykiállítás ügyében, 1852. Virág s egyéb termények kiállítása a magyar nemzeti múzeum épületében 1852. máj. 2-4., Kirándulás Liptóba, 1854. Kirándulás Magyarország felvidékére); a Századunkban (1843. 47-49. szám. A m. n. múzeum tárgyában), a Magyarország és Erdély képekben (I. 1853. A magyar n. múzeum képekkel, III. 1854. A szinóbányai üveggyár); az Ünnepély, mely Losonczon, jún. 10. 1844-ben tartatott Pest, 1845. cz. munkában (I. A könyvnyomtatás története és haszna, II. Előbb magunkat míveljük, hogy másokat taníthassunk); a M. Akadémiai Értesítőben (1854. A datolya pálmafáról, 1855. Mátyás király paizsa a m. n. múzeumban, Engel Keresztély János levelezéseiből, 1865. Philos. Tört. tud. kör. 294. Rafn Keresztély emlékezete, 1867. A m. orvosok és természetvizsgálók f. é. aug. 12-17-ig Rimaszombatban tartott nagygyűléséről jelentés); a Divatcsarnokban (1853. Uti jegyzetek, 1854. A szinó-bányai vas- és üveggyár, A datolyapálmáról, 1855. Rimaszombat és Ferenczy István); a Vasárnapi Ujságban (1855., 1858. Hollandi utazásából, 1859. Látogatás egy németországi parasztgazdánál, 1860. Általános mű- és régiségtárlat Pesten 1861-ben); a Pesti Naplóban (1859., 17., 18., 31., 83., 85., 86. sz. A m. n. múzeum mint nemzeti intézet és tulajdon örökítése a gróf Ráday-féle könyvtár megvétele érdekében); a Falusi Gazdában (1864. Magyarországi mérges növények, Koronás hatkotu, Kaiserkrone, Fritillaria imperialis); az Ungar. Med.-Chirurg. Presseben (1867. Ueber die Kurorte Ungarns, insbesondere über Füred am Plattensee); az Archaeologiai Értesítőben (1869. Hazai műiparunk érdekében); a Nemzeti nagy képes Naptárban (1874. A tisztaságról.)
Munkái:
1. Magyarországi mérges növények. Alsóbb osztályú, kivált népiskolák számára. Buda, 1842. (30 szines rézmetszetű táblával).
2. Bucsubeszéd az orvosok és természetvizsgálók 1842. aug. 8. Beszterczebányán tartott közgyűlésén elmondva. Közrebocsátotta Bugát Pál. Beszterczebánya.
3. A magyar nemzeti múzeum. Pest, 1848. (és U. ott, 1861.)
4. Szegszárdi régiségek. Felolvastatott a m. akadémia 1857. ápr. 7. tartott gyűlésén. U. ott, 1857. 4. kőny. táblával. (Németül. U. ott, 1857.)
5. Egyházi örömünnep báró Prónay Gábor, a magyarhoni ág. hiv. egyházak egyetemes felügyelőjének beiktatásakor. U. ott, 1862.
6. A magyar nemzeti múzeum képtárának lajstroma. U. ott, 1868.
7. A temetések és teendők. U. ott, 1869.
Kéziratai a m. n. múzeumban: Értekezés a poroszországi népnevelés tárgyában, a nógrádi nemzeti intézethez, ívrét 23 lap; Emlékbeszéd id. gr. Ráday Gedeon felett 1873. nov. 11. Pest-megye bizottmányi közgyűlésén, 8rét 28 lap és önéletrajza, 4r. 6 levél. Levele, Pest, 1855. jan. 30. Erdélyi Jánoshoz (az Erdélyi-Tárban, Erdélyi Pál birtokában).
Arczképei: olajfestés, festette Lieder F. 1852. (a magyar történeti képcsarnokban); kőnyomat: Werfer Károly műintézetében: Pest, 1860. és Marastonitól 1868. (Mátray Gábor, Magyar Nemzeti Múzeum korszakai. Pest, 1868. és a Munkálatok XVII. kötet.
Mocsáry Antal. Nógrád vármegye esmertetése. Pest, 1826. II. 31. l. (Gyüjteményének leírása.)
Pesti Hirlap 1843. 240. sz.
Hanák János, Az állattan története Magyarországban. Pest, 1849. 188. l.
Ujabbkori Ismeretek Tára V. 159. l.
Ferenczy és Danielik, M. Irók I. 288. l.
Vasárnapi Ujság 1857. 39. sz. arczk.
Dux, Adolf, Das ungarische National-Museum. Pesth, 1858.
Sonntags-Zeitung 1858. 4. sz.
Nagy Iván, Magyarország Családai VI. 477. l.
Kanits, August, Geschichte der Botanik in Ungarn. Hannover, 1864. 130. l.
Gallerie dankwürdiger Persönlichkeiten der Gegenwart. Leipzig, II. 75.
Magyarország és a Nagyvilág 1868. 19. sz. arczk., 1873. 39. sz. arczk.
Mátray Gábor, A m. n. múzeum korszakai. Pest. 1868.
Budapesti Közlöny 1869. 49. sz.
M. orvosok és természetvizsgálók Munkálatai XVII. Bpest, 1875. arczk. (Xantus János).
Századok 1877. 463-473. l.
Figyelő III. 1877. 129. l.
Nendvich Károly, Kubinyi Ferencz és Ágoston életrajzuk. Bpest, 1876. (Értek. a term. tud. köréből VII. 12.)
Szinnyei Könyvészete.
Magyar Könyv-Szemle 1855. 63., 67., 71. l. (Losonczi könyvtárak).
Petrik Könyvészete és Bibliogr.
Doleschall, E. A. Das erste Jahrhundert aus dem Leben einer hauptstädtischen Gemeinde. Bpest, 1887. 116. lap.
Gyászjelentés és K. Ágoston önéletrajza. (Kézirat a m. n. múzeumban).