val. belső titkos tanácsos, Trencsénmegye főispánja, főrendiházi tag, szül. 1816. okt. 25. Alsó-Szernyén Trencsénmegyében; tanult Nyitrán, Trencsénben és Pozsonyban. 1837-ben gyakorlaton volt Komárom vármegye alispánja mellett. 1838-ban ügyvédi oklevelet nyert. Trencsénben két évig mint tiszteletbeli, azontúl mint valóságos aljegyző szolgálta a vármegyét, mely 1847-ben mint követet küldötte az utolsó rendi országgyűlésre Pozsonyba. 1848. ápr. mint másodalispán szolgál szülőmegyéjében, honnét mint Trencsén városa képviselője Budapestre került a képviselőházba, melyet Debreczenbe is követett. A világosi katasztropha után bujdosott és decz. 30. jelentkezett a pesti haditörvényszék előtt, melynek keresetét 1850-ben ő felsége megszüntette. Ezek után szülőhelyén gazdálkodott. 1861-ben első alispánná s 1865-ben ismét képviselővé választatott, 1867-ben pedig Trencsén vármegye főispánja lett, mely állást 1890. évi deczemberig töltötte be. Birja a szent István-rend kiskeresztjét és a Ferencz József-rend nagykeresztjét. Egyike volt a leghűbb és egyszersmind a legjózanabb hazafiaknak, buzgó előmozdítója a magyar nemzetiségnek. Meghalt 1893. május 30-án Ivanóczon (Trencsénmegyében).
Országgyűlési beszédei az 1848-49. Közlönyben és a Naplókban vannak.
Sturm Albert, Országgyülési Almanach. Bpest. 1892. 132. l.
1893: Nemzet 147. sz., Fővárosi Lapok 148. sz., Budapesti Hirlap148., 154. sz. (Plachy Bertalan), Vasárnapi Ujság 23. sz. (Nekr.)
Pallas Nagy Lexikona XI. 85. l. (Tóth Lőrincz) és gyászjelentés.