kanonok és főesperes, szül. 1820. júl. 22. Köpösdön (Nyitram.); gymnasiumi tanulmányainak befejezte után a nyitrai növendékpapság közé lépett s a nagyszombati papnevelőben hallgatta a bölcseletet és theologiát. 1843. aug. 1. áldozópappá szenteltetett föl. Segédlelkész volt Drietomán (Trencsénm.); innét 1846. decz. a püspöki udvarba jutott, hol mint igazgató, 1849 óta mint szentszéki jegyző és levéltárnok működött és ugyanazon évben titkárrá, 1856-an pedig irodaigazgatóvá léptették elő. 1854-ben IX. Pius pápa tiszteletbeli káplánjává nevezte ki. Palugyay Imre püspök 1858. júl. 22. betegeskedése miatt nyugdíjjal látta el. Titkári hivatalát Roskoványi Ágoston püspöknél is folytatta. 1863-ban kanonokká, 1865. gradnai, 1866. zsolnai főesperessé neveztetet ki. Művelt férfiú volt, ki a hazai nyelveken kívül az olaszt is elsajátította. Meghalt 1867. júl. 20.
Fiatalabb korában latin ódákat írt és a Religiónak több évig levelezője volt.
M. Sion 1890. 303. l.
Vagner József, Adalékok. Nyitra, 1896. 361. l.