apát-kanonok, szül. 1821. nov. 19. Eszergomban; gymnasiumi tanulmányait itt és mint az Emericanum növendéke Pozsonyban, a bölcseletet 1838-tól Nagyszombatban, a theologiát 1840-től Bécsben végezte. 1844-45-ben Esztergomban hitoktató volt az elemi isolákban. 1845. jún. 30. szenteltetett fel. Segédlelkész volt Doroghon, 1846-tól Budán, 1847. Pest-Terézvárosban és ismét Budán; itt 1849-ben átélte a vár ostromát. 1850-ben pozsonyi gymnasiumi hittanár és akadémiai hitszónok lett, 1854. júl. 2. papnevelőintézeti lelkiigazgató Pesten. 1860. máj. 1. maria-nostrai, 1869. aug. 16. érsekujvári plébános lett; 1876. jún. 5. eszergomi tiszelebeli, majd valóságos kanonok és főszékesegyházi plébános, 1882. decz. 23. szent Margitnak Béláról nevezett apátja. Szentszéki vizsgáló és Érsekujvár városa díszpolgára is volt. Meghalt 1893. ápr. 4. Esztergomban.
Munkája: Csodalátvány Karácsonyéjjelén, avagy a keresztény vándorlása az igazi üdvösség czéljához. A német eredetinek negyedik kiadását fordította. Pest, 1868.
Szerkesztette a Der katholische Christ cz. lapot, mely a jó és olcsó könvveket terjesztő társulat kiadásában hetenként jelent meg, 1848-ban Nogall Jánossal Budán, 1854. szept. 28-tól 1855. nov. 22-ig egyedül Pesten.
Zelliger Alajos, Egyházi irók Csarnoka 273. l.
M. Állam 1893. 77. sz.
Némethy, Ludovicus, Series Parochorum 719. l. és gyászjelentés.