osztrák történetíró, marchlandi lovag, a m. tudom. akadémia kültagja, szül. 1835. nov. 19. Ungarisch-Ostrauban (Morvaország); Bécsben végezte tanulmányait és 1857-ben a kassai jogakadémiához került mint az osztrák történet tanára, hol 1862-ig működött és ezekben az években nemcsak a kassai és felsőmagyarországi levéltárakban kutatott, hanem el is sajátította a magyar nyelvet, minek később irodalmi munkálkodásában hasznát látta. 1862-ben Gráczba nevezték ki a gymnasiumhoz, 1865. pedig az egyetemhez került mint az osztrák történet rendes tanára. A m. tudom. akadémia 1892. máj. 5. választotta kültagjának.
Munkái közül említendők:
1. Umrisse des Geschichtslebens der deutsc-österr. Ländergruppe vom X. bis XVI. Jahrhundert. Innsbruck, 1863.
2. Zur ältesten Geschichte von Kaschau. Wien, 1864.
3. Die österreichischen, böhmischen und ungarischen Länder 1437-1526. U. ott, 1864.
4. Zur Geschichte Ungarns im Zeitalter Franz Rákóczy's II. U. ott, 1870. (Archiv für oesterr. Geschichte 42., 43. kötet. Ism. Századok 1870. 574., 1871. 158. 1.)
5. Ungarn unter Maria Theresia u. Joseph. Graz, 1870.
6. Handbuch der Geschichte Oesterreich's. Wien, 1876-78. Öt kötet. (E nagy munka nyomán készült aztán a tanárjelöltek igényeihez alkalmazott Grundriss der österr. Gesch. U. ott, 1881-83., mely különösen bibliographiai tekintetben becses munka.)
Pallas Nagy Lexikona XI. 74. l. (Mangold Lajos).