r. kath. plébános, szül. 1842. decz. 24. Győrött; a győri egyházmegyében lett pap és 1865. aug. 2. fölszentelték; 1879 óta lébényi plébános. Műértő tudással gondozta a lébényiek szemefényét, a 800 éves románstílű templomot. Nagy érdeme van a község társadalmi fejlődésében; hazafias működésének eredménye az iskola teljes megmagyarosítása.
Czikkei az Arch. Értesítőben (1872. Győri legujabb lelet, 1873. Győri egyházmegye műkinseiről.); írt még a Havi Közlönybe (Ultraliberalis szélpuskák és a Szabad Polgár hősei), a Religióba (az észvallásról, A keresztény és polgári házasságról), az Egyházi Lapokba (A rubrikákról), a Haladásba (A közoktatás befolyásáról a haladásra), az Egyházművészeti Lapokba (A lébenyi templom részleteiről); a Borromaeusban is több egyházi beszéde van.
Munkái:
1. Lelki rózsabimbó. Ima és énekeskönyv kath. népiskolák számára. Győr, 1877. (2. bőv. kiadás. U. ott, 1884.)
2. Kalauz a lébenyi templomhoz Mosony-vármegyében. U. ott, 1879. (István bácsi naptára 1881. mutatványt közölt belőle rajzokkal.)
Kiszlingstein Könyvészete.
M. Sion 1891. 454. l.
Zalka-Emlékkönyv. Győr, 1892. 142. l.
Schematismus Jaurinensis 1892.
M. Állam 1899. 101. l.