siketnéma-intézeti igazgató, szül. 1829. január 6. Váczon. Gymnasiumi hat osztályt és bölcseletet végzett; a jogtudományokra 1846-ban a pesti egyetemre iratkozott be, 1847-1848-ban a győri akadémián bevégezte. Mint ifjú végig küzdötte a szabadságharczot; mint besorozott 1852-ig a császári hadseregben szolgált. 1853. január 20. a siketnéma-intézethez segéd- és rajztanárnak, 1857. szeptember 8-án rendesnek neveztetett ki. A kegyes tanítórend kormánya által 1868-ban a magyar nyelv és irodalom, valamint a történelem tanítására képesnek találtatott és tanított Kis-Szebenben két évig, Váczon háromig és Nagy-Kanizsán egyig, 1872-től másodízben Váczon a siket-néma intézetben, hol 1889-ben mint igazgató került az intézet élére. Vácz társadalmi intézményeinek megalkotásában vezérszerepet vitt; a váczi önkényes tűzoltóegylet főparancsnoka volt. Mint igazgató érdemeket szerzet a siketnémák oktatásának általánosítása és a siketnéma tanítóképzés szervezése körül. Meghalt 1891. júl. 8. Váczon.
Munkája: A váczi önkénytes tűzoltó-egylet keletkezése és állapota 1879 végével. Vácz, 1880.
Kalauz, Vácz. 1889. 3., 4. sz., 1891. 12. sz.
Kiszlingstein Könyvészete.
Vasárnapi Ujság 1891. 28. sz. (Nekr.)
Váczi Közlöny 1891. 28. sz. és gyászjelentés.