jogi doktor, a budapesti kereskedelmi és iparkamara titkára; szül 1859-ben Budán, hol atyja K. Ferencz pénzügyminiszteri számfejtő volt; tanulmányait a budai kath. főgymnasiumban kezdte, majd a kegyestanítórend pesti főgymnasiumában folytatta; a budapesti egyetemen a jogtudományokból 1884. doktori oklevelet nyert, mire Budapest tanácsához fogalmazónak megválasztatott; 1888. ápr. a budapesti kereskedelmi és iparkamarához került, a hol ez idő szerint mint segédtitkár működik. A magyar ipartestületek országos gyűlésein több ízben előadó volt és különösen a gyárfelügyelői intézményről és a munkaközvetítésről referált. Az 1892-ben Brüsselben tartott nemzetközi vám- és munkásvédelmi kongressuson: A magyarországi munkások helyzetéről, az érdekükben tett és még teendő intézkedésekről értekezett; az 1895. Budapesten megtartott nemzetközi egészségügyi és demographiai congressuson: A munkaidő tartama által a munkás egészségére gyakorolt hatásról referált.
Czikkei a Nemzetgazdasági Szemlében (1895. A szövetkezetre vonatkozó törvényjavaslatról), az Iparügyekben (1887), a Közgazdasági Szemlében, a M. Iparban, az Archiv für sociale Gesetzgebung und Statistikben, a Socialpolitisches Centralblattban, az Arbeiterschutzban. A Közgazdasági Lexikon (1898) munkatársa.
Munkái:
1. A magyar háziipar. Bpest, 1884. (Németül is. U. ott, 1884.)
2. A munkaoktatásról. U. ott, 1888. (Különnyomat a Felső nép- és polgáriskolai Közlönyből.)
3. A reklámról. U. ott, 1889.
4. Ueber das Verhältniss der Dauer des Arbeitstages zur Gesundheit des Arbeiters. Wien, 1895.
5. A kartellekről. U. ott, 1897.
6. A fővárosi kövezetvámról. U. ott, 1897.
Az általa szakszerűen kommentált közgazdasági és sociálpolitikai törvények szintén megjelentek.
Horváth Könyvészete 1885. 2., 1889. 469. l. és önéletrajzi adatok.