főreáliskolai tanár, szül. 1850. decz. 31. Rózsahegyen (Liptóm.); a három alsó gymnasiumi osztályt szülővárosában, az öt felső osztályt pedig Beszterczebányán végezte (a VII. és VIII. osztályban már papnövendék volt); egy évet, mint theologus, a beszterczebányai papnevelőben töltött. Nem érezvén hajlamot a papi pályára az 1870. tanév elején a budapesti egyetemre ment és ott két évet töltött mint bölcselet-hallgató. Tanári képesítést nyert a classica philologiából, történelemből, földrajzból, német és tót nyelvből; a magyar, német és tót nyelven kivül, jártas volt a classicai nyelvekben és beszélt francziául és olaszul. Az 1872-1873. tanévet a losonczi államgymnasiumban mint helyettes tanár töltötte. A reá következő két tanévben a sátoraljaujhelyi kegyesrendi nagy-gymnasiumban szintén helyettes tanár volt. 1875-ben a nagy-kállói állami reáliskolához rendes tanárnak nevezetett ki; itt azonan csak néhány hétig működött, tüdőbaja kényszeríté őt Olaszországban enyhébb éghajlatot keresni. Az 1876-77. tanévet a körmöczbányai főreáliskolánál töltötte; tanított is, de már tavasszal annyira elgyöngült, hogy alig volt képes a tanév végét bevárni. Betegen hagyta el a szünidők beállta előtt Körmöczbányát és Rózsahegyre ment szüleihez, hol okt. 7. meghalt.
Programmértekezése a sátoralja-ujhelyi kegyesrendiek gymnasiumának Értesítőjében (1875. A történettan gymnasiumainkban.)
Munkái:
1. Kvet zo Sumatru. (A sumatrai virágok, regény Skiba Wolodi után lengyelből ford.) Pest, 1872.
2. A világtörténelem legujabb kora. 1770-1871. Kassa, 1877.
A körmöczbányai főreáliskola Értesítője 1878. és gyászjelentés.