magyar humanista a XV. században, a dunai tudós társaság tagja, a kit leginkább Celtis Konrádhoz füződő barátsága révén ismerünk. Brassóban született, egyetemi tanulmányait Bécsben végezte; 1481-ben magister lett; 1491., 1493. és 1495-ben a bölcseleti kar magyar származású vizsgálói közé tartozott, 1492-ben pedig az egyetemi magyar nemzet procurátorai közé. Tulajdonképpen az orvosi tudományokra adta magát. Ezen tanulmányok révén jutott közelebbi viszonyba az akkori bécsi tudós világ kitünőségeivel, különösen Balbi Jeromossal. 1499-ben földiei haza hívták, úgy látszik a brassói városi iskola tanárául, de nem volt megelégedve hazájával és
Celtishez intézett utolsó levelében (Brassó 1500. febr. 25.) jelezte külföldre készülését.
Ezentúl nyoma vész, költeményei s egyéb munkái is lappanganak:
1. Fraknói Vilmos. Magyarországi tanárok és tanulók a bécsi egyetemen a XV. és XVI. században. Bpest, 1874. (Értekezések a tört. tud. köréből III. 10.)
2. Ábel Jenő, Magyarországi humanisták és a dunai tudós társaság. Bpest, 1880. (Értekezések a nyelv- és széptud. kör. VIII. 8., 74-76. 1. és 120., 121. 1. két levele Celtishez).
Pallas Nagy Lexikona XI. 43. l. (Latkóczy Mihály).