szent Ferencz-rendi szerzetes, szül. 1747-ben Szent-László-Egyházán (Zalam.);. miután a szent Ferencz rendbe lépett, 1766-ban ünnepélyes fogadalmat tett és 1771-ben miséspappá szenteltetett fel; hat évig segédlelkész és ünnepi hitszónok volt különböző egyházakban. 1779-ben a szombathelyi gymnasiumnál lett tanár, honnet hét év mulva a keszthelyihez helyeztetett át. A mesztegnyei convent főnöke volt; a rend eltöröltetését (1788) megelőzött négy évben Pozsonyban a rend tagjainak a theologiát tanította 1804-ig, midőn visszavonult az andócsi rendházba, hol 1819. április 29. meghalt.
Munkája: Azon mennyei szerelemnek és gyönyörűségnek, melyel az Isteni felség az emberek fiaihoz viselteitk, világos megmutatása. Ahhoz alkalmaztatva; a mit mond maga az örök bölcseség önnön magáról Példa Beszédek Könyvének VIII. részében 31 versében. Deliciae meae esse cum filiis hominum. Az én gyönyörűségem az emberek fiaivá lenni. Veszprém, 1817. (Kurbélyi György veszprémi püspök költségén.)
Farkas, Seraphinus. Scriptores Ord. Min. S. P. Francisci. Posonii. 1879. 101. l.